Álmos, szürkehavas vasárnap. Az országban mindenhol máshol 30 cm vakító hóban sétálhatnánk, de mi nem! Pont ide kellett jönnünk, ebbe az Isten háta megetti kis faluba, amit egykoron vörösre festett a mindent belepő finom bauxit por, a timföldgyártás alapja.
Eltöprengtünk az omladozó vasútállomás és a számtalan sínpár aránytalanságán. A nap során kétszer érkezett és futott ki vonat, mi magunk (4-en) 400%-kal emeltük az állomás forgalmát, pedig mi sem vasúton érkeztünk.
Az 50-es években kezdődött meg itt a timföld gyártás, és a 80-as évekre az ország termelésének közel felét adta. Sokan jártak ide dolgozni a környező falvakból, városokból is. Ámde 1997-ben az aluminium árának nagymértékű csökkenése miatt a termelés nem volt már kifizetődő, a gyárat bezárták.
Az egykori múlt élő mementójaként állított meg minket a PléBüfé.
A két borsodi tábla közötti stop tábla hiába szólított fel minket a megállásra, a bódé zárva volt. Ide már nem járnak az egykori gyár dolgozói! Almásfüzitő lakosai ma talán a MOL telephelyen találnak munkát, a bezárt gyár futónövényekkel körülvett emlékei sötéten meredeztek a lakótelep mellett.
Az egykori aprócska, téglatest alakú, lapos tetős nyaralókban (sok helyen a levegőbe kanyargó csövek hatalmas beton lábai a kertekben vertek gyökeret) ma is laknak. Erről tanúskodnak az előkertbe szép rendben ültetett virágok és veteményes téli maradványai, illetve a házat őrző ebek őrült ugatása.
A közeli Duna egy lefűződött holt ága a helyiek horgászparadicsoma lehet. Most egy lélek sem volt ott, de szemmel láthatóan nagy becsben tartják, és védik a betolakodó hódoktól a parton álló fákat.
Még egy hatalmas hódvárat is találtunk. Bejárata jól látható volt az apadó Duna vízszintje felett.
A közeli Duna romantikus parti fái között bokáig süppedtünk az ártéri iszapban, és csodálkoztunk, hogy került a munkásköpeny a fa ágára?
Az egykori aprócska, téglatest alakú, lapos tetős nyaralókban (sok helyen a levegőbe kanyargó csövek hatalmas beton lábai a kertekben vertek gyökeret) ma is laknak. Erről tanúskodnak az előkertbe szép rendben ültetett virágok és veteményes téli maradványai, illetve a házat őrző ebek őrült ugatása. 
Még egy hatalmas hódvárat is találtunk. Bejárata jól látható volt az apadó Duna vízszintje felett.
A városka éber őrző-védő szolgálattal rendelkezik, többször lassított mellettünk a járőr és csodálkozva nézte, vajon mit kereshetünk errefelé. Végül megkérdeztük, hol lehetne itt ebédelni, de a szomszédos Szőnybe, illetve Komáromba irányított minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése