Finom hálót szőtt a természet friss tavaszi virágokból, üde levegőből, sejtelmes lombsusogásból, roppanó havakból. Égig érő hegyekből, és sötét szurdokokból. Száguldó folyamból és lassan csörgedező csermelyekből. Kék égből és szürke esőből. Gomolyfelhőkből és viharos szélből. Ijesztő sziklatornyokból és mély barlangokból.
Beleestem és nem ereszt. Már szinte semmi sem számít, csak minden nap kapjak belőle legalább egy szeletet. Minden más otrombának, zajosnak és idegesítőnek tűnik.
Itt viszont békére lelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése