2016. március 27., vasárnap

Dobogókő-Prédikálószék

Kora reggel indulok Dobogókőről Prédikálószék felé a piros háromszög jelzésen. Reménykedem, hogy nemsokára kisüt a nap, és a tetőn szép panoráma fogad. Persze hétvégén pont nem süt, minek is sütne, sütött eleget hét közben. Igaz, én akkor a suliban csücsültem, és csak bentről néztem a napsütést, de ez az időjárást egyáltalán nem érdekli.
Az erdőben fehérre fagyott sár, csúszós lejtők fogadnak. A fénytelen időben a sok kidőlt fa látványa háborús filmeket idéz fel bennem: olyan a Pilis, mint Budapest bombatámadás után. Bánatosan lépkedek.
A földön halmozódó faágak között egyre több helyen pillantom meg a pirosló hunyort. Felvidít a látványa.
Közben az út lefelé kanyarodik, lassan ereszkedek le a lejtőn. Hamarosan elérem a bicikliutat, ezen folytatom az utat a Szép-Cseres felé. Itt kevesebb a kidőlt fa, barátságosabb az erdő. Kis erekben csordogál a víz a hegyről mindenfelől, patakokká növekszik az út szélén. Az erdő sok helyen járhatatlan az összegyűlő alkalmi tavacskák miatt.
Sokfelé nyílnak a tavaszi virágok: az ibolya, a hóvirág, a keltike lepi el az erdő alját laza foltokban.


Út a Szép-Cseresen keresztül:

Hatalmas az erdő!

Mire elérem Prédikálószéket jól elfáradok. A csúcson már többen reggeliznek, minden szikla foglalt. Így csak ácsorgok, és bámulom a tájat. Alattam kanyarodik a Duna, távolban a Börzsöny, jobbra Visegrád.  Majd még visszajövök ide kellemesebb fényviszonyok között - határozom el, és visszaindulok Dobogókőre. Visszafelé egyre több emberrel találkozom, felébredtek a kirándulók. Mire a parkolóhoz érek már mindenhonnan finom ételszag tekergőzik felém. Ideje ebédet főznöm otthon, vár a család. Hamarosan kapom is a telefont: Mit eszünk ma? Ennek fele sem tréfa, hamarosan hazaérek és teljesítem anyai kötelességemet, majd ebéd után jóízűen alszom egyet a 12 km-es sétára!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...