Idén is, csakúgy, mint az előző években, tél vége felé rám tör a hóvirág vadászati ösztön. Irány az Irhás-árok, melynek északi lejtőit február vége felé rendszerint teljesen ellepi a kis fehér virág. Ebben az évben először egy hete tört rám, hogy meg kéne nézni, mi a helyzet errefelé, s némiképp csalódottan tapasztaltam, hogy még mindig jó 10 cm hó, valamint az ónos eső következtében letört faágak takarják az erdő alját. Erősen elgondolkoztam, vajon hogy fogom megközelíteni a virágokat, ugyanis a hegyoldal teljesen járhatatlannak tűnt.
Egy hét múlva újra arra jártam, felvérteztem magam elszántsággal, no meg a kutyával, irány az erdő!
Addigra az erdészet munkatársai megkezdték a fák eltakarítását az erdei utakról, sőt magából az erdőből is. A látvány még szomorúbb volt, mint egy héttel korábban. A kidőlt fákat szépen legallyazták, majd kivontatták az erdőből, a faágak hatalmas sebeket szántottak az erdő aljára.
Mi lesz a hóvirágokkal? Nem igazán értem ezt az időzítést, de az erdészek bizonyára tudják mit csinálnak.
Mindazonáltal az utaknak és a kirándulóknak jót tesz a takarítás, jelen pillanatban még sok helyen torlaszolják az utat a kidőlt fák:
Célba vettem a hegyoldalt, próbáltam átmászni a karvastagságú ágakon, hatalmas fatörzseken, a kisebb ágak a szemembe csapódtak, a nagyobbakról minduntalan lecsúsztam, mindezt hegynek fel. Igazi túlélő túra! Egy óra mászkálás ezen a terepen felér legalább 3 óra kardióedzéssel. Persze négylábú barátom mindeközben vidáman átbújt az ágak között, úgy tűnik neki egyáltalán nem okozott problémát a sok szanaszét heverő fa. Pedig sok helyen a szálkásan tört ágak karcolták össze a bundáját.
Időnként ijesztő gyökerek ugrottak elém:
Végül aztán egy helyen találtam mutatóba néhány hóvirágot is:
Az út szélén szép rendben sorakoznak a kivágott fák:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése