Dunapart a Beliczay-szigeten

Kedvenc szigetemen sétálgatva eljutottam ahhoz a folyócskához, amely eddig rendszerint elállta az utamat, száraz lábbal nem tudtam rajta átkelni, ezért sétáim többnyire eddig tartottak a környéken, hacsak nagy kerülővel át nem jutottam a másik oldalra. Most viszont azt kellett látnom, hogy a folyóból patak lett, ha lemászok a meredek sáros parton, néhány kövön egyensúlyozva ügyesen átjuthatok a másik oldalra. 

A dolog korántsem volt egyszerű, lévén a part meredek és sáros, megcsúsztam, és az oldalamon szánkáztam a meder széléig. Egy jobb vadmalac megirigyelhette volna a küllememet, de végül ügyesen egyensúlyozva mégiscsak átjutottam a túlsó partra.  

A látvány fenséges volt! Egy mesterséges, nagy kövekkel borított gát nyúlt be a Dunába, rajta ezernyi madár, akik jöttömre egyszerre reppentek fel, feketére festve az eget. Sajnos erről a képről lekéstem, csak emlékeimben él. (Jó lenne egy olyan készülék, amely az emlékekből varázsol fotót. Van néhány  kép a fejemben, amit digitalizálnék)

 A felső kép teleobjektívvel készült, az alsóhoz nagylátószögűre cseréltem.

Az alábbi a képen nem nagyon látszik -ahol meg látszott, ott a fotóval nem voltam megelégedve -, de az öböl jobb oldalánál a víz befagyott. Fagyott felszínét a szél nem tudta felborzolni, ellentétben a szabad vízfelülettel.

A mesterséges gáttal körbevett öböl nehezen megközelíthető terep a gyalogosok számára. Úgy tűnik mindenféle madár zavartalanul élheti az életét. Szerintem ez itt egy bakcsó, bár nem vagyok madártudós, javítson ki valaki, ha tévednék.  A jobb alsó sarokban pedig egy eldobált pet-palack. Óvjuk és védjük a természet értékeit!

Csoportkép

Szabályos téglalap alakú kis víztározó

Ritmus

Ez a csónak már biztos nem úszik el!

Végezetül egy festői kép a visszaútról: