Jeges rét

Ősz óta tervezem a Beliczay-szigeten egy ködös képet - mint ezt már egy korábbi bejegyzésemben írtam. Reggel az ablakon kinézve ködöt láttam, és zúzmarát! Már vizionáltam is a képet magam elé: A hatalmas nyárfák oszlopszerű hatalmas törzse átsejlik a köd mögött, előttük a fiatal fák vékony ágain megült fehér zúzmara rajzol majd finom csipkét. Ma már nem lesz se karácsonyi készülődés, se bevásárlás, se takarítás!   Ahogy mentem le a hegyről a zúzmarának nyoma sem volt, a köd is feloszlott, csak az felhő borította szürkeség mindenhol. Hm. Azért megyek, hátha. Kamaraerdő felé azt vettem észre, hogy egy egész rövid szakaszon hirtelen pontosan olyan lett az idő, mint vártam, újra feltört bennem a remény. De hiába! Érdre érve csalódnom kellett. Tettem azért egy kört, előttem 1-1 képet, és visszaindultam. Kamaraerdőnél azonban azon a zsebkendőnyi helyen a terep még mindig ködöt és zúzmarát sejtetett. Lekanyarodtam hát az útról, és elvarázsolt táj tárult elém. Nem zúzmara, hanem vastag jégréteg borította a fákat, fűszálakat.

A hideg, nedves levegő csontig hatolt, a kezem elgémberedett, a vége felé már remegett, amikor a kioldó gombhoz nyúltam, de nem tudtam betelni a látvánnyal. Íme:

A rét minden egyes fűszála átlátszó jégborítást kapott

---

Hasonló bejegyzések: 

• Ékes vasvirág  
• Még mindig virágzik a rét