Sorrento

Mi is ez a különös név? Egyrészt egy olasz város, de én nem mentem olyan messzire. Csillebérc KFKI telep után az aszfaltút végén jobbra vezető széles erdei útról egy kis kék "madár" jelzés mutatja az utat a különös nevű hely felé.
Járatlan ösvények, hatalmas fenyők, kidőlt fák, izgalmas sziklák jellemzik, valamint remek lenne a panoráma is, ha a kilátást nem takarná el a fenyők koronája.
Mivel a déli órákban volt lehetőségem arra sétálni, így meglehetősen erős kontrasztok, nagy árnyékok és kihívást jelentő csúcsfények fogadtak.
Barátságos fenyőerdő között kanyargó ösvényt alig lehet észrevenni, bizony nem sokan járnak erre. Az ösvényt sok helyen félig betakarják a lombok, hegyről le, hegyre fel vezet az egyáltalán nem bokakímélő út. Mégis érdemes bejárni ezt a területet.

Ezek a fények és színek kifejezik akkori hangulatomat.

A remek panoráma egy részlete: Ablak a világra.

Érdekes volt, ahogy az árnyékos és a napsütötte részek találkoztak, mintha időnként az erdő egyes szereplőit direkt nekem helyezték volna a színpadra:

Fény az út végén

Felém nyúló ágak

Rengeteg kidőlt fa, fakéreg felületete izgalmas struktúrákat mutatott. Lehet, hogy ezekhez a képekhez jobban illene a fekete-fehér, én mégis kifejezőbbnek találtam őket így, ezért meghagytam az eredeti színeket.

Megfigyelnek

Párbeszéd önmagammal

A  hely az olaszországi, nápolyközeli Sorrento tengerpartjának szikláiról kapta a nevét.

Szeretem a színeket. Főleg az erőteljes színeket szeretem, szerintem sokat hozzáadnak a képhez. Nagyon nehezen válok hát meg tőlük. Az alábbi képeket hosszas vacillálás után mégis fekete-fehérben éreztem hatásosabbnak:

A hét törpe

És még két bónusz. El lehet dönteni színesben, vagy fekete-fehérben jobbak-e?