Beliczay-sziget változásai

A Kakukk-hegy tetejéről lettem figyelmes a sziget közepén látható hatalmas irtásra, így egyenest arrafelé vettem az utam. 

Az elhagyott fürdőtől induló szokásos úton mentem be a szigetre,  és alig ismertem rá! 

Utoljára július közepén jártam erre, áradáskor,  akkor még minden a helyén volt. A fák szép egyenes sorban nézegették magukat az utat fedő víztükörben. 

Az erdei utakat sok helyen  kőzúzalékkal töltötték fel, gondolom, hogy a fával megrakott teherautók gond nélkül közlekedhessenek az erdőben. Sok helyen új utakat vágtak az erdősávok között. 

Hatalmas erdőrészek tüntettek el a föld színéről.

Csaknem 10 éve járom a szigetet, és sokszor találkoztam azzal a ténnyel, hogy itt fagazdálkodás folyik. Az elmúlt években rendszeresen megbolygatták az erdőt, felszántottak üres erdőrészeket és kanadai nyárral ültették be.  Ennek a fajtának különleges tulajdonsága, hogy gyorsan növekszik. Alig 10 év alatt már vágásra kész példányokkal számolhatnak a tulajdonosok, hogy aztán  faipari felhasználás céljából értékesítsék azokat. Készül belőle bútorfurnér, raklap, papír és forgácslap. 

Persze nem akarok álszent lenni, tudom, hogy szükség van ezekre a termékekre, és én is szeretem a fából készült használati tárgyakat a lakásomban. Mégis nagyon szomorú látvány volt az erdő. 

Az a rész, ahol nyár elején a legtöbb tőzike nőtt, teljesen kopár lett. Márpedig a nyári tőzike kedveli az árnyékos, párás erdei zugokat. 

Az várható, hogy pár éven belül a kivágott fák helyén a fák tuskóit géppel kifúrják, a földet ekével, nehéz tárcsával forgatják. Ezzel persze a teljes talajszerkezet átalakul. Tökéletesen meg lesznek bolygatva a 20 év alatt kialakult földrétegek. Persze most sem az igazi, hiszen az egészséges, igazi erdei talaj sok-sok évtized alatt alakul ki. Ha lehet hinni pl. ennek a videónak, akkor a szántás még a mezőgazdasági termőföldek esetében sem egészséges, hát még az erdőben!

Mellékállású kirándulóként persze fogalmam sincs, mi zajlik a talaj mélyebb rétegeiben, azt azonban még  a gyakorlatlan szemlélődő is látja, hogy az erdő alját  tavasszal ellepő hóvirág és csillagvirág gumókat bizony az eke kiforgatja, ezzel jelentősen csökken az állományuk.

Az egy éves, kb. másfél, kétméteres vesszőket szép rendezett sorokban telepítik a frissen kitisztított irtásra.  

Persze a következő években majd újra elszaporodnak - mondhatnánk, de sajnos ez sokkal lassabb folyamat. Ugyanis kezdetben a facsemeték még nem elég lombosak, közöttük igencsak vérszemet kap az aljnövényzet: csalán, szederinda, egyéb gyorsan terjedő hasznos és kevésbé hasznos zöldségek. Továbbá a nyári nap melege is védtelenül éri az árnyékot kedvelő elvirágzott töveket.   Sajnos mindezek következtében jelentősen csökken azon növények éllettere, melyek korábban oly szépen megéltek a nagy fák árnyas hűvösében. Továbbá a fiatal fák közét rendszeresen gépekkel tisztítják, ezzel tovább bolygatva a talajt. 

A fiatal fák között még sokáig kapálják a talajt. Kb. 5 év után erősödnek/lombosodnak be annyira, hogy már nem tud alatta megmaradni a nemkívánatos aljnövényzet. 

Így tűnt el a szigetről például a réti iszalag. Ezt a bánatos példányt  talán öt évvel ezelőtt találtam, alig tudtam rálelni, pedig tüzetesen keresgéltem akkoriban a nyomait. Azóta sem sikerült újra összeakadnom vele itt. 

2015-ben, az akkor 1 éve telepített erdő szélén akadtam rá erre az egyetlen példányra. 

A megbolygatott talajon feltörekvő gaz között eltűnt az egykoron szép számban található mocsári nőszirom is. Bár úgy vettem észre, idén a sziget újabb részein tűnt fel kisebb-nagyobb telepekben. 

A fentebb említett réti iszalag(os/nélküli) erdő idén 7 éves. Az előtte látható réten számtalan mocsári nőszirom virított egykoron. Jó pár éve nyomát sem találni itt. 

Ez a rész igazi mocsaras terület volt, amíg működött a termálfürdő a sziget szélén. (2013) Mióta elzárták az itt elfolyó víz utánpótlását, azóta a kis mocsár egyre kisebb lett. Valószínű az aszályos évek is hozzájárultak a vízfelület csökkenéséhez, majd teljes eltűnéséhez.   

A fenti képen látható mocsárra alig lehet ráismerni. Pedig ugyan arról a helyről fotóztam, mint 2013-ban. 

2015-ben telepített nyárfa erdő fiatal példányai láthatóak a kép bal felső szélén. Középen kiszáradt fák, melyeket nagyon sokat fotóztam az évek során. Mostanra teljesen kivágták őket. A róluk készült sorozat itt tekinthető meg. 

A fenti csemeték, idén, 6 év elteltével. A fenti képen középen átható halott fatörzsek mára teljesen eltűntek. Pedig még tavaly is fotóztam őket. 

A kivágott fák gyökerei egy hónap alatt újra kihajtottak. 

A sziget már sosem lesz ugyanaz, mint volt. Soha semmi nem lesz ugyanolyan. Várom a megújulást, várom a változást, és remélem, hogy az élet újra utat tör majd, és élvezhetjük a természet sokszínűségét. Aztán persze újra tarvágás és erdőtelepítés, hisz a gyárak nem zárnak be, az embereknek szükségleteik és igényeik vannak. 

Használjunk műanyagot, akkor megmentjük a fákat! Gondolták ezt  az 1860-as években, amikor az első szintetikus polimert előállították.   Sajna azóta tudjuk, mivel a műanyag nem bomlik el, mára már belefulladunk a szemétbe. Okosabban kell hát gazdálkodni, mérlegelni, vajon tényleg kell az a sok vacak, amit megveszünk fából, vagy fémből, vagy műanyagból? 

__________

Nem vagyok szakember, csak egy egyszerű természetjáró. Amit a bejegyzésben írtam leginkább saját tapasztalat, megfigyelés eredménye, illetve néhány tájékoztató tábla és némi kutakodás, valamint a józan paraszti ész terméke. Ebből adódó szakmai pontatlanságért vagy hiányosságért előre is elnézést kérek, kiegészítéseket szívesen fogadok. 

Beliczay-sziget nyárfái n. rész

Őszi séta a Beliczay-szigeten

Borongós idő, lassú bandukolás, magvas gondolatok, összhang magunkkal, egymással , a természettel. Béke és nyugalom, no meg versek. Ilyen, ha az ember barátnője magyartanár. 

Kosztolányi Dezső: Vörös hervadás

Erdő, dércsípte lombod ájultan vonaglik. 
Meghalsz, reád lehelt a vörös hervadás.
De mért e vidám pompa? Mért 
öltözködöl halál előtt a fényes 
bíbornokoknak, részeg szeretőknek,
ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak
harsány szinébe? 
Oly ünnep-e zsibbadni, elfeledni 
lármás kirándulókat és rigókat, 
vizek zaját, 
az élet édes-olcsó csengetyűit? 
Oly jó nem élni?
Örülsz? 
1931

Magányosan a tömegben - A fák titkos élete

Lassan lépegetek a Duna menti szigeten az úton. Szeretem ezt az utat. Lépteimet katonás rendben sorakozó nyárfák kísérik. Emitt egy alig pár éve telepített fiatal fasor, levelei még sárgán kapaszkodnak a finom rajzolatú gallyakba.

Az idősebb példányok méltóságteljesen állnak, alattuk recsegve zörög az avar a talpam alatt.  Ahogy elhaladok mellettük egyetlen fává olvad az egész sor, majd lassan kikandikál a szélen álló mögül a többi. A következő lépésnél egyetlen  összefüggő falat látok, aztán, ahogy haladok tovább, láthatóvá válik a következő tag, minden egyes fa egymástól egyforma távolságra áll, kissé megdőlve jelzik a fő szélirányt. Pár lépés után már az új sor következik,  mint egy végtelen ciklus,  minden kezdődik elölről. 

Az idősebb példányok  között elburjánzott szederbokrok teszik áthatolhatatlanná a járást. Az egykori patakmederben állók lábánál pedig sás és őszirózsa félék több méteres szálai hajladoznak a szélben. 

A fák azonban mereven állnak. Levelük már nincs, vagy idén nem is nőtt rajtuk. 

Halottak. 

Törzsükről a kéreg rég lekopott, védtelenül állnak a természet vad megpróbáltatásaival szemben. Sokan a földre dőltek már, pedig ezeket a nyárasokat azért ültetik, hogy majd egykoron dobozok, gyufák, egyéb használati eszközök készüljenek belőlük. Mellettük a fiatal csemeték, még nem sejtik mi vár rájuk. A korai halál, mint mellettük álló társaikra? Vagy 60-80 év múlva a fafeldolgozó ipar teszi rájuk a kezét? Az biztos, hogy többségük nem éri meg az ivarérett kort. Nem ez a szerepük. Legalábbis az emberek szerint.

Magányosak, pedig együtt vannak. Peter Wohlleben (A fák titkos élete c. könyv szerzője) szerint az erdőben a fák  szoros kapcsolatban állnak egymással. Gyökereiken keresztül és a talajban lévő gombafonalak segítségével folyamatosan kommunikálnak, információt cserélnek, sőt segítik egymást. Kivéve telepített erdők esetében. A mesterségesen ültetett fák között nem tudták megfigyelni ezt a kapcsolatot. Egyedül állnak a világban. Az ilyen fáknak a törzse sem olyan tömör és ellenálló, mint erdei társaiké. Magányosak. Nem beszélgetnek, nem segítik egymást. Az ilyesmi csak régi közösségekben alakulhat ki, természetesen fejlődő, egymást alakító, tanító, segítő  környezetben. Az erdőnek lelke lesz, egyetlen organizmusként él és működik. A telepített erdőkkel nem életet adunk, hanem tárgyakat növesztünk. Lélek nélküli eszközöket.

Telepített nyárfa erdő a Beliczay-szigeten