Pes-kő ködpanorámája

Vértestolnára születésnapokat ünepelni mentünk, nagycsaládostul. A szombat esti dínom-dánom után vasárnapra kirándulást terveztünk a Gerecse lankáin. A ködös, szottyos, saras idő ellenére még a lányomék is bevállalták a túrát a 10 hónapos gyerekükkel. Zsanna nem igazán kedveli az autózást, ezt előző nap 20 perces hangos ordítással adta tudtunkra, amíg Alsógalláról átszállítottam őkelmét Vértestolnára, a szállásra. Megelőzendő a kétségbeesett sírást és az ezzel kapcsolatos szívet sajdító gyermeki könycseppek potyogtatását, úgy döntöttünk, inkább átkirándulunk  Vértestolnáról Tarjánba, ahonnan már indul menetrendszerű buszjárat Tatabánya vonatállomás felé. A röpke 6 km alatt Zsanna édesdeden aludt apukája kabátja alatt, mi pedig felszabadultan beszélgettünk. Itt a lányomék buszra szálltak, mi pedig a Pes-kő felé vettük az irányt. Amúgy Tarján is megér egy kis sétát, emlékképeim szerint nagyon szép kis falu, most azonban a hívogatóan misztikus hangulatú erdő  szavára hallgattunk. 

Alig picivel volt fagypont felett a hőmérséklet, a nedves hideg bekúszott a kabátunk alá, mégis lekívánkozott rólam a kabát, ahogy felelé kapaszkodtunk. 

A csúcs felé közeledve egyre sűrűbb lett a köd, sejtelmesen ölelte körbe a fákat. Közelünkben holló rikácsolt, a fákról halkan csepegett a felhő. 

Ilyen időben mindig sokkal jobban kirajzolódnak a fák formái. 

Ez itt például furán rám fintorgott, frissen igazított frizurája jól kiemelte szemének csodálkozó vonalát. 

Ez a kis kócos, nagyfejű pedig épp a mélybe akarta vetni magát nagy bánatában. 

A Pes-kőnél a várakozának megfelelő panoráma fogadott. Így legalább kevésbé volt szédítő végigmászni a sziklapárányon a barlangig. 

A táj a lábunk alatt. 

másik irány

Ilyen is lehetne, ha nem lenne köd. 

Lefelé szép mohás sziklák mellett vezetett az út, ismerősként köszöntöttem őket. Szép, 15 km kerekedett a kis sétánkból, felüdülés volt a hosszú hét után.