2023. október 10., kedd

Parádsasvár körül

Az egyetlen hely Magyarországon, ahonnan jelentős mennyiségű gombatalálatról számolnak be a releváns Facebook csoportokban, az a Mátra. Érdekes, hogy míg máshol a nagy szárazság miatt alig van gomba, addig a Mátrából mind mennyiségben, mind fajtaszámban hihetetlen adatok és fotók érkeznek. 

Így a hétvégén Parádsasvárról támadtuk Galyatetőt. A út kezdetben kellemesen sík, alig emelkedik, szép tölgyesben, majd fenyvesben sétáltunk. Itt rengeteg gyilkos galócát, galambgombákat, citromgalócát és néhány boszorkánytojást találtunk. 

Majd nekivágtunk a kaptatónak. A legmeredekebb lejtő közepén egy pöttyös labda hevert, azt hittem, valami kutyának dobta el  a gazdája, furcsállottam is, miért nem gurul le a meredeken. Közelebb érve hirtelen gyönyörű légyölő galócává változott. 

A meredek út az OKT útvonalába torkollik, telepített fenyvesek között halad, ahol a sötét rengetegből már messziről világítottak a nagy és a karcsú őzlábak. Volt dobverő állapotú és teljesen kinyílt is. 

Úgy terveztük a kéken megnézzük az összes kilátópontot, amit a térkép jelzett, de csalódnunk kellett, a kilátópontok többnyire egykori tarvágások lehettek, a felnövekvő ifjúság takarta a panorámát. Ez persze jó hír, nő az erdő!

Az OKT-n meglepően kevés emberrel találkoztunk, pedig egész jó kiránduló idő volt, lépten nyomon találkoztunk a kéktúrázok otthagyott szép emlékeivel: az út szélén hagyott kupacokat borító  papírzsebkendőkkel. 

 Néha fák közül kikukucskálva Parádsasvár impozáns kastélyára láthattunk rá.

 

Tarvágások nyoma

A  szemközti csúcs a Kékes.

A legszebb része az útnak ez az irtás. Valószínű a 2014-es jégkár döntötte ki a fákat, de az embermagasságú fű igazi dzsungel hangulatot kölcsönzött a tájnak. 

Őztrófea

Gombatalálataink egy része. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése