A Szirtes-tető (Pilis) lábánál fekvő egyedülálló pincefalu ma közel 300 házból áll. Barátságos házai, kis utcácskái, a házak előtti padok és asztalok nagyon barátságossá teszik. A falu a fejlődő turizmusa jegyében évente többször is szervez fesztivált ide.
Piliscsév is, mint a legtöbb magyar falu, a török háborúk idején elnéptelenedett.
A törökök kivonulása után az esztergomi káptalan birtokába került, egészen 1848-ig, aki szőlőket ültettetett a hegyoldalba és szlovák jobbágyokat telepített ide. A legtöbb pince ebben az időszakban épült, és még most is találunk 100-150 éves pincéket.
Állítólag a faluban található olyan épület, mely tetőszerkezete őrzi az egykori építési módot: faszegekkel, fakötéssel megerősített, fa tetőzsaluzattal rendelkező pincék ezek. (Én nem találtam ilyet, de valószínűleg azért, mert nem is kerestem, ezzel az információval már csak a látogatásom után találkoztam. )
Állítólag a faluban található olyan épület, mely tetőszerkezete őrzi az egykori építési módot: faszegekkel, fakötéssel megerősített, fa tetőzsaluzattal rendelkező pincék ezek. (Én nem találtam ilyet, de valószínűleg azért, mert nem is kerestem, ezzel az információval már csak a látogatásom után találkoztam. )
A falu rohamosan növekedett, s bár 1738-ban egy pestisjárvány
megtizedelte a lakosságot, de a járvány elmúltával ismét szlovák
családok
költöztek ide. Az I. világháború idején a lakosságnak csupán 10%-a volt
magyar, bár az iskolában hivatalosan magyarul tanítottak.
A II. világháborút követő sváb kitelepítés és a csehszlovák-magyar kormány között kötött lakosságcsere-egyezmény egyaránt érintette a falut. Ennek ellenére Piliscsév lakosaink csaknem fele ma is szlovák anyanyelvű.
A környéken leginkább a nova és az ottelo szőlőfajták teremnek meg, de
ma már kevés szőlőbirtok található itt, a borosgazdák a szőlőt messziről
hozatják.
2000-ben megalakult a Piliscsévi Pincefalu Egyesület mintegy 80 fő pincésgazda részvételével. Alapvető céljaik között szerepel
"a település ritkaságszámba menő borospince együttese épített környezeti értékeinek megóvása, a hagyományos borkészítés megőrzése, a kihalófélben levő szőlőtermesztés újraélesztése. Fontos a kulturált borfogyasztás terjesztése és képviselete is."
Ha már erre jár az ember, érdemes felmászni a közeli hegytetőkre, és letekinteni a tájra a magasból. Igazán varázslatos szépségű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése