Diósjenőről a Csóványosra vezető zöld jelzésen tettük meg az első viszonylag rövid, ám annál meredekebb kaptatót a Csehvár felé. A Börzsöny számtalan őskori földvárával ellentétben ez a vár a tatárjárás után, 1250-es években épült, majd a 14.század elején elpusztult. Az egykori vár 1448-ban Lévai Cseh László birtokába került, aki újjáépíttette. Majd 1456-ban husziták birtokolták a várat, azonban később újra visszakerült Lévai Cseh László tulajdonába. Az erdélyi Lévai család azért vehette fel a "cseh" nevet, mert sikerrel vett részt a husziták elleni harcokban.
A vár további sorsát homály fedi, az azonban tény, hogy 1511-ben még várként, 1524-ben már csak birtokként említik az okiratok, tehát a vár a török kor előtt elpusztult, köveiből mára semmi sem maradt.
 |
| A vár feltehetően ovális alakú volt, 32 m hosszú, 18 m széles lehetett, a Diósjenő felett magasodó 523 m magas hegy csúcsán állt. A csúcsot minden oldalról meglehetősen meredek lejtők veszik körül, göcsörtös gyökerű öreg tölgyek között kapaszkodtunk felfelé. |
 |
| Elérve a Kemence - patakot a patak mellett folytattuk az utunkat, az egykori kisvasút nyomvonalén haladva. Itt nem csak éreztük a mínusz fokokat, hanem láthattuk is a telet. |
 |
| Mindig lenyűgöznek a folyó által szép rendbe felsorakoztatott őszi levelek látványa. |
 |
| Kemence - patak völgye csupa vadregény. legalábbis ezen a részen. Az egykori üveghuták helyén még mindig találhatunk olyan sziklákat, melyeket üveg borít. Bár most a sok levél és a fagyott talaj miatt nem találtunk egyet sem. |
 |
| A téli hótlan erdő is gyönyörű! |
 |
| A Musli-forrásnál alig csordogált a víz, a kis kunyhó mellett azonban megebédeltünk. |
 |
| Kilátás a Nyír-rétről a Naszály felé. |
 |
| Újra égig érő fák között keresgéltük az utat Hollófészek felé. |
 |
| Hollófészek göcsörtös, sötét tölgyfái félelmetessé tették az erdőt. Kerestünk kilátópontot is, de csak a fák között kilesve sejtettük a panorámát. |
 |
| Leereszkedtünk a völgybe. Az egykori ónos eső pusztítását itt már csak a földből kifordult gyökerek sora jelzi. Valószerűtlen látványt nyújtottak a törzsük nélkül. |
 |
| Végül egy kiszáradt patakmeder melletti festői ösvényen ereszkedtünk vissza a Királykút felé vezető aszfaltútra. |
Egy darabig még aszfalton haladtunk, majd rátérünk a Závoz felé vezető sárga négyzet jelzésre. Innen már csak lefelé vezetett az út, egész Diósjenőig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése