Cserépfalu szélétől indultunk neki a Hór-völgyének. Az erdő sáros és fagyos volt, az út azonban jéggel borított.
Hamarosan elértük a Suba-lyuk barlangot, ahol 1920-ban egy Neander-völgyi család földi maradványaira bukkantak. A barlangba egy meglehetősen meredek és sziklás, csúszós ösvényen lehet feljutni, kárptólásul a barlang saját erkélyablakából tekinthetnénk meg az alant elterülő panorámát, ha éppen nem burkolódzna ködbe a táj.
Visszaereszkedve a völgybe a kiszáradt patakmederben folytattuk az utunkat. Hamarosan elértük az Oszlai tájházat. Az erdészház a az 1900-as évek elején épült. A világháború alatt zsidó deportáltakat szállásoltak el itt, majd a háború után munkásszálló lett belőle. Meglepő módon vályogból épült, ami Cserépfalu környékén szokatlannak számít.
A ház előtti rétről már látszik Ódorvár csúcsa. Bár jelenleg félig ködbe burkolózott, mégis volt egy olyan pillanat, mikor azt hihettük, hamarosan kisüt majd a nap!
Így reménykedve folytattuk az utat a völgyben, majd az Akol-lápát elérve nekivágtunk a csúcsra vezető ösvénynek.
Megvallom, a Hór-völgyének ez a része számomra csalódás volt. Sokkal romantikusabbat, rejtekesebbet vártam a leírások alapján. Talán érdemes völgy további 50 km-t jobb időben kerékpárral bejárni.
Az ösvény mentén kiirtott/kipusztult erdő hűlt helyét láthattuk. A ködös idővel megspékelve különösen világvége hangulatú volt.
A csúcsra vezető ösvény
A kilátás a csúcsról. Jobb időben be lehet látni a Hór-völgyébe és szemmel lehet tartani az utat. Valószínűleg ez volt a szerepe az ide épített várnak is. Úgy tűnik, valakit zavart a kilátásban ez a bokor, így megtépázta a panorámába belógó ágait :( .
Bár reménykedek, valamilyen emberibb magyarázatban...
Innen erdészeti úton ereszkedtünk vissza Cserépfaluba, ahol a nemrég nyílt szuper Hór-völgyi Látógatóközpontban pompás kiállítást néztünk meg a környékről. Ajánlom mindenkinek!
Egy kilátópont a hegyről lefelé menet:
Ködös-csipkés erdő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése