Nagybörzsönyben parkoltam le az autót délután kettőkor és a kék négyzet jelzésen vágtam neki kutyával és egy tizenkilós hátizsákkal a Csóványosig tartó kb. 12 km-es útnak. Ma az erdőben alszom!
Tudtam, a Csóványosra nem vezet királyi út, pláne nem sátorral, kajával felpakolva, így nem siettem. Nem ez a csúcsra vezető legrövidebb út, reméltem, hogy cserébe nem lesz annyira meredek, mint mondjuk a Nagy-Mána/Királykút felől, ahol tavasszal már jártam.
Az erdő szokatlanul csendes volt. Szellő sem fújdogált, száraz avar sem zörgött még a talpam alatt, madarak sem csicseregtek, és így péntek délután nem volt más kiránduló ezen az amúgy sem túl frekventált útvonalon. A kutya fejét lógatva osont a hátam megett, felőle akár az első 10 méter után visszafordulhattunk volna, köszönte szépen, már az összes szagot kiszagolta, és egyébként is fáj a lába és nem kap levegőt. (amúgy mell, tüdő és szívrákot diagnosztizáltak nála két hónapja). Néha biztatni kellett, de azért jött.
Kb. két km után elértem a Rustok-hegy kilátópontot, ahol tettem egy kis kitérőt egyrészt a panoráma miatt, másrészt hátha felismerem a jelzett börzsönyi várromokat. A romokat nem tudtam beazonosítani, de áhítattal gondoltam az egykori várra, és bámultam a panorámát.
 |
| Rustok-hegy. Állítólag itt egykoron vár állott. |
Kigyönyörködtem magam és haladtam tovább az egykori tárnák felé, amik közül a legtöbb beomlott már.
 |
| A bükkerdő |
Ekkor találkoztam a vaddisznókondával, ami kérésemnek engedelmeskedve békésen átsétált előttem az úton. A történetet elolvashatod itt.
No azét a találkozás feltolta az adrenalint, jól esett megnyugtatásképp a szaporább tempó felfelé. Így egész hamar elértem a térkép által jelzett egykori bányatárnákat. Többségük beomlott már, de egyet még járhatónak jelez a Locus. Visszafelé megkeresem, most inkább haladtam tovább a csúcs felé.
 |
| Egykori tárna. A börzsönyi ércbányászat több emlékével is találkozhatunk errefelé. |
A Vadász-kútnál jót ittam volna a forrás vizéből, de sajna még csak nem is csöpögött. Dézi azonban végre teleihatta magát, és nem az én vizemet kunyerálta.
 |
| Nagy őzláb gomba a Vadász-kútnál |
Innen már csak pár kilométer és az út beletorkollik a kék jelzésbe, mely a Nagy-Hideg-hegyre vezet.
A Nagy-Hideg-hegyen az egykori felvonó szomorú állapotban lévő látványa fogadott.
A hegycsúcsról a fák felett letekintettem az alant elterülő tájra.
Innen már csak 3 km a Csóványos. Igaz, hogy elég hullámos az út odáig. Egyik lejtőt követi a másik emelkedő, majd megint lejtő.
 |
| Hangyás-hegyi kitérő. |
Itt már többhelyen találkozhatunk az egykori vulkáni kaldera maradványaival. A Vadálló kövekhez hasonlatos látványos sziklaalakzatokat azonban takarják a fák, de éppoly érdekes formákat mutatnak. De ez egy másik bejegyzés témája lesz.
 |
| Vilma pihenő |
 |
| A Szabó-kövek tetejéről már megpillanthattam a Csóványos kilátóját. A kőzetben kb. 2 db, egymással érintkező 2 méter mély luk található. Egyes vélekedések szerint emberi kéz faragta mélyedés, Haramia-lyuk. A népnyelv szerint Sisa Pista, az utolsó börzsönyi betyár búvóhelye volt. Jelenleg egy (juhar)facsemete és egy órási páfrány tanyázik benne. |
Ez után következett az út legmeredekebb része. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az utolsó száz méter olyan szívdobogást okoz majd, hogy azt hiszem, a csúcson sámánok dobolnak. Végül felértem.
Az egész út során most találkoztam másodszor emberrel. A kilátó legfelső szintjén várta a naplementét.
A kilátó idétlen vaslépcsői rendszerint visszatartják a kutyámat, vagy azért, mert szúrja a lábát az éles vas, vagy azért, mert félelmetes lenézni a lukak között, most mégis feljött velem a tetőre.
Szép volt a naplemente.
Mire lement a nap, már megvacsoráztam, a sátor állításához még épp volt elég fény. A reggeli kaját egy óvatlan mozdulattal a sátor hordzsákjába zártam, és letettem egy fa tövébe.
Ennek éjjel lába kelt sajna, a részletek ebben a bejegyzésben olvashatók. Szép csendesen feküdtünk a kutyával a sátorban, amikor újra lépteket hallok. Zseblámpa fénye pásztáz, majd egy férfi megkérdezi, hogy alszom-e. Nem alszom. Zavar, ha tüzet rakok? Dehogy zavar, köszi, hogy kérdezted, így nem rémülök halálra, hogy ki motoz itt ennyit :)
Aztán már csak a tűz pislákoló fénye és némi finom füstszag ért el a tudatomig, a távolban szarvasbőgés hallatszott, és én békésen álomba szenderültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése