Ki hitte volna, hogy Budapesttől 3 órányi kényelmes autózással elérhető a Maribor feletti Pohorje hegység? Legmagasabb pontja a Crni vrh Fekete-csúcs, 1543 méterrel. Zöld fenyvesek, égig érő ősbükkösök, virágos rétek, gyors folyású patakok mellett kirándulhatunk, ha erre járunk. Úgy reméltük, talán havat is fogunk találni errefelé, hiszen a környék kedvelt síterepei is itt találhatóak.
Találtunk is, a hegy belsejében akár vádliig érő hóba is süppedhettünk, ha úgy akartuk. Vagy ha nem, néha akkor is.
A hegy lábától hosszasan kanyarognak felefelé a szépen karbantartott aszfaltozott utak. Majd, ahogy egyre beljebb hatolunk a hegybe, az út murvásra vált, de ez nem gátolja meg a helyi erőket abban, hogy éppúgy lekotorják a hótól, mintha aszfaltozva lenne. Még újabb kavicsréteget is szórnak a tetejére a jobb tapadás érdekében.
Amikor érkezésünkkor megláttuk a hóviszonyokat, kicsit kételkedtünk abban, hogyan és mennyit fogunk tudni túrázni. Szállásadónknál érdeklődtünk, vajon járható-e a Sumik vízesések körtúra? Mire összecsapta a kezét, háromszor megfordult a sarka körül, a bal válla mögött hátraköpött és inkább ezt a másik utat javasolta.
Így aztán egyik nap Ribniška koča felé vettük az irányt, ahova nem volt nagy kihívás a tesóm autójával feljutni. A sífelvonók legnagyobb meglepetésemre nem üzemeltek, de ez minket mit sem zavart, nem síelni jöttünk, hanem kirándulni egyet a szép havas hegytetőn.
Egész Kope-ig sétáltunk, megcsodáltuk Črni vrh panormáját, majd visszasétáltunk. Az utat ratrakkal letaposták, kényelmesen járható volt, nagy szintkülönbséget sem keleltt leküzdeni. Ami kihívás volt, az a széllel párosított -10 fok. Folyamatosan mozogni kellett, különben jéggé fagytunk volna. A csúcs környékén egyre több sétálgató emberrel is találkoztunk, de azért nem volt nagy tömeg. Ami inkább zavaró volt, hogy és 3 motoros szán többször is elhúzott mellettünk, jó nagy zajt és bűzt hagyva maguk után. Volt, hogy a síelőket is ők húzták fel a hegyre, mivel a felvonó nem üzemelt. Kope már inkább hasonlított igazi síközpontra, a parkoló tömve volt, a két pályán azonban eloszlottak az emberek, nem volt tömeg. Gondoltuk iszunk egy forró teát, vagy kávét, de meglátva az árakat és a nyüzsgő tömeget, jobbnak láttuk visszafordulni.
Végül egész hamar megtettük a 10 km-t, és korán visszajutottunk az autónkhoz, így tettünk még egy kitérőt a Ribniška jezero felé, amiből így behavazva csak annyit láttunk, hogy van egy tisztás a törpefenyők között.
 |
| Ribniška koča panormája észak felé. |
Črni vrh panorámája
 |
| A cél: Kope |
 |
| A távolban a gyárkéményből kiáramló gőz mozdulatlanra fagyott. |
 |
| Úton a Ribniška jezero felé |
 |
| Visszatekintve |
 |
| Ribniška jezero - a tóból most nem sok látszódott. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése