Reggeli séták

Szeretem, ha van annyi időm reggel, hogy legalább 1 órás sétára tudjam vinni a kutyát és a fényképezőgépet. Ilyenkor sorra járom a megszokott helyeket, mégis mindig találok valami új felfedezni valót. Ebben sokat segít a fényképezőgépem is. 

Egyik reggel ismét a Budaörsi Kopárok felé vettem az irányt. Az alábbi sziklát már sokszor megcsodáltam, a tetejéről remek panoráma nyílik Budakeszi felé. Sokszor leültem már a csúcsán  csodálni a tájat, beszívni a reggel frissességét és nyugalmát.  

Íme a panoráma néhány héttel korábbról

Most a fényképezőgéppel is szemügyre vettem a sziklát, és ilyenkor mindig olyan dolgok bukkannak elő, melyeket máskülönben nehezen veszek észre. Először csak annyi, hogy milyen csodálatos struktúrája és színe van a sziklának.  

Ha jól azonosítom be a neten, akkor ez bizony dolomit. A színe miatt gyanakodtam egy kicsit, de egyes netes források szerint "egykoron a törésvonalak közelében egykor hőforrások törtek elő, ami jellegzetes módon alakította át a dolomit kőzetet: helyenként vörösesre színezte azt."

 Teleobjektívre cserélve még közelebb is kerülhetünk a látszólag csupasz kövekhez, és kiderül, számtalan bájos növényke él a sziklák repedéseiben.

Közönséges dercevirág

A domboldal ilyenkor tele van héricsekkel, bár tavaly mintha többet láttam volna. Láttam néhány csokor ibolyát, sőt még fekete kökörcsint is, amit a kopárok ezen részén az előző években még nem találtam.

 

Hazafelé Sorrenti rányába vettem az utat, mely kezdetben fenyők között vitt. Kicsit olyan hangulata volta az egésznek, mintha a horvát tengerpart sziklái között ereszkednék le a tengerhez.

Furcsa barátság: fenyő és kökörcsin

Daravirág és toboz

Sorrento szikláitól Csillebérc felé az út gyönyörű hatalmas fenyők között vezet végig a gerincen.

Amikor a fenyőt felváltja a lombos erdő, az alját ellepik a keltikék. Ez itt egy különösen hatalmas példány: