Jeges-ködös

Ugyan minek kelnék fel egy hosszú, sok munkával telt hét után, ködös, esős, sötét téli vasárnap, amikor még a nap se bukkan fel a látóhatáron? Minek? Nos azt én sem tudom, de a 6 órára állított belső órám hatására kipattant a szemem. Kint még vaksötét, tapogatózok a telefonom után: tényleg 6 óra. Kutya nem mozdul a kosárban, ő bizony egy tapodtat sem megy innen ilyen korán - üzeni a szeme. Jó, akkor visszaalaszom. Ha tudnék. De nem. Így aztán 7 óra körül már úton vagyok a Normafa felé. Hátha odafagyott a fákra valami derűsebb zúzmara. Ahogy közelítem a hegyet, úgy veszítem el a reményt, minden ronda, nyálas novemberi szutyok. Aztán már egész a fent, a víztorony környékén, hirtelen a fák teteje fehéren világít. No nem a zúzmarától, hanem a ráfagyott víz csillog jegesen. Odafent már vannak néhányan, főleg kutyások és futók, nyolc fele már egy pár elszánt kisgyermekes családot is lehet látni.A táj, ha nem is gyönyörű, azért igazán különleges.

Anna rét széléről kilátás az Erzsébet-kilátóra: félig ősz és félig tél

A fák leveleire és ágaira ráfagyott a víz

Szeretném a jeget közelről és fényképezni, de hiába az állvány, a könnyű ágakat himbálja a szél.

Reggeli színek

Szép lassan azt veszem észre, hogy minden csupa nedves körülöttem. Nem, nem esik.  Egy felhő közepén sétálok.

A kutyám is jelzi, hogy ideje hazamenni.
A rossz idő ellenére 10 órára a parkoló tömve van. A síház előtt elszánt csoportok gyülekeznek.
Dézi menekülésszerűen ugrik be a kocsiba.