Zebegénytől a Malom-patak mentén vezető zöld jelzésen indultam neki a (kb. 14 km-es) útnak. A faluban elhaladtam a Boldogasszony-templom, majd a réteses előtt, és hamarosan elértem az erdőt. Szép, széles erdei úton vezet a jelzés, persze engem inkább a patak vonzott. Izgalmasabb a fák között vezető rejtett ösvényeken bejárni a tájat, még ha lassabban is halad az ember! Arról nem is beszélve, hogy jelzett útról alig látni a patakot, mely 2 méter mély, függőleges falú meder mélyén kanyarog.
No meg a patak mentén igazi zsombékos, vizes élőhelyre bukkantam. Jó 2 kilométeren keresztül szegélyezi a patak partját. Az első fagyok megcsípték már a tájat, sajnos későn érkeztem, és a megvilágított részeken a dér felolvadt már, aranysárga színekkel vonta be a nap a sás (?) szálait. A zsombékok közti árkokban azonban a fagy hideg lehelete tekergőzött, ezüsttel szórva a leveleket.
Csodaszép volt és különleges. Nem is tudtam betelni vele, kattintgattam ész nélkül, itthon meg néztem az elpazarolt pixeleket, töröltem az egyformákat, de még így is maradt jó néhány. Nehéz volt választani, pedig ebből bőven elég csak egyet megmutatni. A többi ugyanaz pepitában.
Végül erre a kettőre esett a választásom.
Illetve háromra. De a harmadik csak a kutya miatt került bele. (Van olyan kutya nélkül is, de az tényleg pont ilyen, csak nincs fekete folt a közepén.) Az első azért, mert az a páromnak tetszett, szerinte dinoszauruszos időket idézi (miért?), a második pedig azért, mert nekem. A zsombékok sűrűn bókoló levelei között a mélyben ott kanyarog a Malom-patak. Még jó, hogy észrevettem, nem lett volna jó lezuhanni a mélybe. Talán nem látszik olyan jól a képen, de a patak két méterrel a lábaim alatt folyt, a függőlegesen letört partot pedig takarta a növényzet.
A jelzett út jó darabig akár babakocsival is kényelmesen járható, néha azonban át kell kelni a patakon, csúszós köveken egyensúlyozva. Az őszi erdő csupasz fái tükröződnek a tükörsima vízen.
Ezután az út széles mezőkön vezet át, a térkép sátorozó helyet jelöl. Kellemes lehet nyáron, árnyas fák között, a csörgedező patak mellett.
Most a rét fele deres volt már, különleges látványt nyújtott a táj. Ki tudja miért pont ott van a DÉRVÁLASZTÓ vonal?
(Talán a fagylefolyás miatt? Amiről alig valamit találtam a Google-n, csupán csak annyit, hogy ha ezt jól használjuk, akkor megterem kis hazánkban is a füge és a kivi. A fagylefolyási jelenségnek köszönhetően a téli éjszakákra jellemző kritikus hőmérséklet a dombokon nem alakul ki, hiszen a nehéz hideg levegő lehúzódik a völgyekbe.)
A zöld jelzés több turistaház, és egy jurta mellett is elvezet, majd a törökmezői halastavaknál a kék jelzésbe torkollik.
Törökmezőhöz közeledve egyre több turistával találkoztam, a jelzett út helyett inkább az erdészeti utakat választottam. Törökmezőn szép rétek, legelők, számtalan kisgyerekes család és út mellett parkoló autó fogadott. Így továbbra is erdészeti utakon haladva visszaereszkedtem Zebegénybe a kiindulási pontomra.
Mire leértem, a lemenő nap különleges színorgiával örvendeztetett meg, beálltam a parton a többi bámészkodó mellé naplementét csodálni.
Sikerült egy viszonylag ritka légköri jelenséget is lencsevégre kapni, teljesen öntudatlanul, nem is tudtam, mit látok, szimplán csak érdekes volt a kék folt a vörösló égen. A facebookon aztán felvilágosítottak, hogy az bizony egy
virga.
Hogy? Te még sosem hallottál a
virgáról? Sose szégyelld, én sem, de ha érdekel
megnézheted és elolvashatod itt a vonatkozó bejegyzést. Én is azért rögzítettem, mert egy hónap múlva már úgy ki megy a fejemből, mintha sosem lett volna benne, s csak abban reménykedek, rátalálok majd a saját posztjaim között.
