Az ártéri erdő felett csendesen szállingózni kezdett a hó. A talajt finom porcukorral szórta be Tél Anya. A fiatalok megbűvölten szemlélték a tájat.
– Milyen lágy ez a hó! Nézd, vízzé válik a bundámon! – örvendezett Szuszka.
– Vajon Gurmi és Murmi mit szólnak hozzá? – kérdezte Cserke.
– Meglátogatjuk őket! – határozta el Hódanyó.
Elindultak felfelé a Folyón, a régi Nyári Lak felé, ahová az első nagy áradáskor költöztek.
Gurmi és Murmi mostanában egyre többször aludtak ott, külön a családtól. Jól érezték magukat, örültek az önállóságuknak, saját raktárkészletet is halmoztak fel.
Mikor megérkeztek hozzájuk a látogatók, épp azon munkálkodtak, hogy megerősítsék a várukat. A fákról rengeteg ágat hordtak a vár tetejére, nagy gonddal illesztették őket egymásra. Majd a vízbe merültek, és mellső lábaikkal iszapot kotortak a mellkasukra. Két lábra egyenesedve másztak ki a partra, felkapaszkodtak a vár tetejére, és a magukkal hozott sarat a gallyak közé öntötték. Lábaikkal meg is taposták, sőt farkuk nagy csapásaival tömörítették és egyengették.
Szerettek együtt dolgozni.
– Így! Most már kisebb áradás ellen is védve leszünk! – dörmögte elégedetten Murmi.
- Meghódolt nekünk a várunk! - rikkantotta Gurmi.
– Ó, de jó lett! – lelkendeztek a kicsik. – Mi is felmászhatunk a tetejére?
Felmásztak és lemásztak, taposták ők is, ahogy a nagyoktól látták.
– Így hordtuk mi is a Folyami Odúhoz az ágakat, amikor leapadt a víz, és el kellett rejteni a bejáratot – emlékezett vissza izgatottan Szuszka.
Pirkadatra kifáradtak, és meg is éheztek a munkában. Kiválasztottak hát egy ízletesebbnek tűnő darabot a rakásból, és falatozni kezdtek a part menti vízben.
Erős fogaikkal az elejétől a végéig gondosan lehántották róla a háncsot, majd a gyomrukba tömték. Az immár fehérre rágott bottal felmásztak a vár tetejére, és ott elhelyezték a többi közé.
– Jó lesz erősítésnek! – mormogta Gurmi elégedetten. – Ráadásul milyen finom is volt! Erre az ízre mindig emlékezni fogok, ha a várunkra nézek!
Hódanyó nem szólt azonnal. Végignézett a vár tetején sorakozó ágakon, a gondosan betapasztott iszapon, majd Gurmin és Murmin állt meg a tekintete.
– Szép munka – mondta végül halkan. – Erős vár lett, és jó hely.
A hó közben tovább szállingózott, és csendesen betakarta a várat, mintha maga Tél Anya simítaná meg elismerően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése