Kicsit engedett már ugyan a tél a szorításából, reggelente nem fagy meg a lehelletem a levegőben, miközben száguldok lefelé a lejtőn a bringámon, de azért az erdők mélyén a patakokat jégpáncél borítja.
A Bükkös-pataknál a Dömörkapu vízesést öklömnyi jéggolyók fedik, olyan, mint egy gyöngysátor.
A patakban meglepően kevés a víz, a középső szakaszon vastag jégréteg fedi, még sétálni is tudtam a tetején, bár időnként recsegett a súlyom alatt. A víz mélyen dübörögve zúgott a sziklák és a jég között.
A felsőbb részeken azonban eltűnt a jég, a patak csilingelve szaladt tova.
Virágokat kerestem a patak mentén, ám az első szokásos élőhelyen egyetlen szálat sem vettem észre. Aztán ahogy feljebb haladtam a víz mentén, mégiscsak észrevettem. Rengeteg hóvirág dugta már ki fejét az avar alól. Aztán, ahogy meresztgettem a szemem, a piroslók is visszahunyorogtam rám.
Azt már megszoktam, hogy a népszerű kirándulóhelyeken egy-egy naposabb hétvége után az út széle tele van papírzsepkendővel letakart otthagyott kupacokkal. Az legalább néhány hét alatt lebomlik. Ám most a virágok között több nylonzacskóba csomagolt kutyapiszkot találtam. Egyrészt dícséretes, hogy összeszedik és értem, hoyg nincs szemetes, ahova kidobhatja, de mégis mit gondoltak vajon az illetők? Valaki majd összeszedi utánuk? Ez így még le sem bomlik.
A patak partja sok helyen volt leszakadva. Talán az őszi nagy esőzésekkor omlott le a part.
 |
| Valamilyen taplóféle. Nagyon tetszett a struktúrája. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése