A pákozdi ingóköveknél számtalanszor jártam már, de Sukorónál mindig elakadtam a faluban, illetve annak közvetlen környékén. Sukoró ugyanis egy igazi gyöngyszem.
Ahogy beértünk a faluba, most is elkapott az a különleges rajongás, amit első alkalommal éreztem a falu iránt. Rendezett utcák, barátságos házak, nádtetős, fehérre meszelt parasztházak, de még az új építésűeken is érződik a hagyománytisztelet. Talán ettől válik a hely oly különlegesen vonzóvá számomra.
Most is a két templom közelében egy szép nádtetős ház mellett állítottuk le az autót.
Ahogy beértünk a faluba, most is elkapott az a különleges rajongás, amit első alkalommal éreztem a falu iránt. Rendezett utcák, barátságos házak, nádtetős, fehérre meszelt parasztházak, de még az új építésűeken is érződik a hagyománytisztelet. Talán ettől válik a hely oly különlegesen vonzóvá számomra.
Most is a két templom közelében egy szép nádtetős ház mellett állítottuk le az autót.
A ház teteje fölött egész a Velencei-tóig ellátni napos időben, most a ködből épp csak a fehérre festett és növény motívumokkal díszített nyomós kút világlott elő, amitől a kedvem is rögtön virágosra kerekedett, bármily szottyos volt is az idő.
A sárga kereszt jelzésen a falu határában álló "Gyapjaszsák"-ot szemléltük meg először. A szinte szabályos kocka formájú gránittömb mellől csodás kilátás nyílna a tóra, így azonban csak annak örültünk, hogy a köd milyen jól kiemeli a szikla formáját. Megpróbáltam felmászni rá, de annyira csúszott a fagyos felszíne, hogy egyenlőre letettem erről a tervemről.
Ezek a különös formájú kövek évmilliókkal ezelőtt a forró vulkáni lávával megmerevedett mélységi magmás kőzetként keletkeztek. A földmozgások és az időjárás következtében a felszínre kerültek, a hűlés során egyenes vonalú repedések keletkeztek rajtuk. Nagyon érdekes, hogy mennyire szabályos kocka, illetve téglatest alakzatok jöttek létre így! A sziklák élei az idők folyamán ugyan lekerekedtek, mégis jól kivehető az eredeti forma. Ami még különös, hogy sokszor az élükön állnak két másik kő közé ékelődve.
 |
| Magmás kőzet, vagy megkövült ősóriás feje? |
Innen a falu határában a piros jelzésen haladtunk tovább, barátságos házak között, majd végre beértünk az erdőbe. Több kilátópontot is jelzett a térképem az útvonalon, innen majd napsütésben egyszer még tuti megtekintjük a tájat, most azonban a ködben sejtelmesen előbúvó fákat csodáltuk csupán, és azon bánatoskodtam, miért is melegedett fel az idő ennyire, mennyivel jobb lenne zúzmarás fák közt bolyongani!
Minél feljebb mentünk, annál fehérebb lett a táj.
Egy útelágazásnál rátértünk a sárga, illetve a piros háromszög jelzésre és gyönyörű zúzmarás fák között folytattuk az utunkat a Likas-kőig. Itt elidőztünk egy darabig, hallgattuk a fákról lepergő zúzmarák halk koppanását majd visszaindultunk az úton, hogy újra rátérjünk a piros jelzésre.
A piros jelzés széles, homokos úton vitt, a dinó lábnyom formájú mélyedésbe fagyott víz még szürreálisabbá tette a tájat.
Hamarosan elértük az Angelika forrást, s innen megváltozott a táj jellege. A környék bájos romantikája most is magával ragadott, nyáron még hangulatosabb lehet!
Innentől egy békés hangulatú patakmederben ereszkedtünk lefelé, egészen a barlang jelzésig, ahol egy meredek úton kapaszkodtunk felfelé, hogy megtekintsük a föld eme nyílását.
A barlangtól pedig keskeny ösvény vezetett vissza az útra, végén egy váratlanul meredek, csúszós sáros lejtővel.
A Hurka-völgy hangulatos fái és sziklái között értük el a Barlang-kutat, majd a piros háromszög jelzésen már újra a falu felé vettük az irányt. A völgyben már a fákról zúzmara helyett víz csepegett, de az avaron még megmaradt némi hófolt.
A Borjú-völgy végénél elértük a borospincéket, innen már ismerős volt a vidék, hisz a sukorói borospincéket fotóztam már korábban.
Most távolról sétáltunk el előttük és a Szilvás-sor felé kanyarodtunk el, elmentünk a Néprajzi Ház előtt. Az utcában szinte minden ház megőrizte még hagyományos formáját.
A túra hossza 13 km volt, dimbes-dombos úton haladtunk, összesen 665 m szintkülönbséget küzdöttünk le, a legmagasabb ponton a Likas-kőnél, 323 méteren voltunk. (Már ha hihetünk a Locus Mapnak, ami azt állítja, hogy többet emelkedtünk, mint amennyit lejtőn mentünk, ami azért különös, mert ugyanoda érkeztünk, ahonnan elindultunk! Kereken 1 km-rel tettünk meg többet lejtőn, mint emelkedőn. Hm. )
Ja igen: a faluban megtett pár száz méter alatt fellelt artézi kutakból összeállított gyűjtemény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése