Kaptárkövek a budakeszi Kecske-hegyen

Egyáltalán mik is azok a kaptárkövek?

Képzeljünk el, egy fákkal, erdővel borított terület. Békésen sétálsz a jó kis erdei földdel borított ösvényen. Egyszercsak a fák között egy hatalmas, (néha  szabályos kúp alakú) szikla tornyosul föléd.

Nos ezek, a környezetükből indokolatlanul kiemelkedő sziklatornyok megihlették az egykori embereket, és szabályos alakú kis fülkéket, csatornákat, kőüstöket vájtak a sziklába.  Egyes források szerint ezeket fülkéket használták egykor a sziklaméhészkedésre, azaz ide telepítették a méhkaptárokat. Innen ered(het) az elnevezés is. 

Bár sok helyen hívják őket, köpüsköveknek, bálványköveknek, püspöksüvegnek is. A sziklák mitikus hangulatot árasztanak, sokan szakrális jelleget tulajdonítanak nekik. Egyesek a hun-magyar hősök síremlékeinek tartják, mások a kelta néptörzsek urnahelyeinek vélik.

Budakeszi határában, a Kecske-hegyen található kaptárkövek dolomitsziklái igencsak rejtőzködő életmódot folytatnak.

Egy kedves hölgy kért meg a kövek fotózására, ezért olvastam utána a neten. Több forrás is az alábbi koordinátákat adta meg a szikla helyeként: N47 28.501 E18 54.873. Én enyhe szkeptikus érzésekkel parkoltam le a kocsit az elhagyott kőbánya mellett, és indultam el déli irányba. Tekergettem a fejem: erre ugyan nincs semmi, ami sziklához hasonlítana, mármint a kőbányán kívül! Tavaly többször jártam a környéken, a közeli régi kőbányában több fotót is készítettem, sőt a ködből kibukkanó gulyát is a közelből fotóztam.  Igaz, akkoriban nem is kerestem itt kaptárköveket, valójában a létezésükről sem tudtam.Kételkedve ballagtam a kaszálón tekintgettem a hegy felé. Aztán balra kanyarodtam, átvágtam a patakon, rátértem a hegyi ösvényre, és akkor megláttam! A fák között valóban ott mosolyogtak rám  a sziklák! Nyáron a lombok takarásában semmit sem lehet belőlük észrevenni. Most viszont teljes életnagyságukban pompáztak a délutáni napsütésben. Igazából az útról most is csak az egyik látszott.

Felé vettem az irányt. A cél az volt, hogy lefényképezzem a 9  mesterséges nyílást a sziklán. Az idők folyamán azonban nagyon megrongálódtak ezek az alakzatok, alig hihető, hogy a látott mélyedések emberi kéz művei lennének. Inkább olyan tőle a szikla, mint egy hatalmas őskori megkövült vidám macska.
Íme az egyik a másik tetejéről:

És a másik az egyik tetejéről:

Vidáman mosolyogva várja a tavaszt!
A terület  része a Budaörsi Kopárok természetvédelmi területnek, a rajta lévő dolomit sziklagyep védett és fokozottan védett növényfajokban bővelkedik.
A szikla teteje a "macska" koronája.

 Most leginkább mohák, zuzmók, kövirózsák virítottak rajta.

Íme egy nyílás, bár lehet, hogy ez már újabb keletű. körülötte kerekre kopott mészkövek.

Kicsit tovább sétálva további sziklák tetjéről gyönyörködhetünk a tájban.

Jó innen lenézni a mélybe!