A Dunakanyar gyönyörű hegyei számtalan kalandosabbnál kalandosabb kirándulási lehetőséget rejtenek magukban. Ezek közül is talán a legkedveltebb a Rám-szakadékon keresztül vezető út. Szépen karbantartott tanösvény Dömösről indul, és a zöld jelzés halad a vízesés mellett a sziklák között. Látszik, hogy a falu kedvelt kiindulóhelye a túrázóknak! Szépen karbantartott házak, rendezett utcák fogadják az ide érkezőket. A nagy autós forgalom miatt a falu közepén parkolót alakítottak ki, az erdő bejárata autóval nem közelíthető meg.
Innen egy rövid ideig a falun keresztül haladva érjük el az erdei utat, ahol békésen csörgedező patak mellett, kellemes sétával elhaladhatunk a Szentfa kápolna előtt, majd elérjük a szakadék bejáratát. 
Innen az út kalandosabbá válik. Így télidőn, a 15 fok és a napsütés ellenére a sziklák között árnyék honol, és fagypont körüli a hőmérséklet. A szakadékon keresztülzúduló patak vize rá-ráfagy a kövekre, érdemes óvatosan lépni. Nem lenne jó egy hideg fürdő!
Az út egyre meredekebbé válik, a víz egyre hangosabban morajlik, és egyre többször kapaszkodom sziklába erősített fém korlátba.
Kissé izgatottan várom a "Nagy létrát".
Főleg a kutya miatt aggódom. Bár már többször feljutott rajta, de akkor fiatalabb volt, és nem csúszott ennyire a szikla. Végül a létrára hasalva jól megtámasztom a lábam, Dézi nekirugaszkodik, az út felét egyedül megteszi. Megtámasztom a fenekénél és tolom felfelé. Sikerült!
Már csak egyszer kell megismételni a mutatványt, a többi akadályt egyedül győzi le.
A fölénk magasodó sziklák tetején gyönyű napsütésben borul fölénk az erdő.
Lent borostyán, páfrányok, sziklák, sötétség, sár és zubogó víz, vízmosta sziklák.
A csúcson megpihenünk és a Lukács-árok felé vesszük az irányt visszafelé. A bükkösbe besüt a nap. átölel az erdő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése