A kis csillagvirág álma

Köd és kis kökörcsinkezdemények

Reggel a Normafánál a felhő közepében sétáltam. Szeretem az ilyen sétákat is, kellemesen el lehet merengeni a semmin, a ködös idő csak az orrunk előtt lévő fákat mutatja, mintegy kiemelve a sokszor észre sem vett elemeket.

Korán jött

Utat törnek az első kökörcsinek

Felvette a reggeli gyöngysorát

Út a kökörcsines rét felé

Téltemető-túra a Hárs-hegyen

Téltemetőt szeretnék fotózni! -erre ébredtem ma reggel, gyorsan meggugliztam, hol is lehet Budapest környékén téltemetőt találni. A Hárs-hegyen! Vettem is a cipőm, a kutyám, és a fényképezőm, mit nekem az esőre álló idő, irány a Szépjuhászné, onnan a sárga vonal jelzés visz fel a Kaán Károly kilátóhoz, állítólag ott van téltemető is. 

Édesapám szerint már jártunk itt egykoron, nekem egyáltalán nem rémlett, az újdonság erejével hatott rám a környék, s bizony elvarázsolt. Ahogy mentem egyre feljebb, egyre több szikla állt ki a talajból, az erdő alja tele volt kidőlt fákkal, melyeket szépen benőtt a moha.

A kilátó környékén feltámadt a szél, az út is jéggel volt borítva. Amíg én gyönyörködtem a táj vad szépségében, kutyám már a kilátót tetejéről vakkantgatott. Felmásztam hét utána.

A látvány fentről remélem megismételhetetlen! Az ónos eső által megcsonkított fák nem létező koronája szabad rálátást engedélyezett a hegyoldalra. Szemben az Erzsébet-kilátó.

A kilátóból lefele vezető út újabb megpróbáltatások elé állított. Kutyám nem mert lemenni a lépcsőn, ijedten szűkölt, minden tagja remegett, nem tudta mitévő legyen. Nem engedte azt sem, hogy ölembe vegyem. Már épp berendezkedtem volna egy hosszabb itt tartózkodásra, de aztán a nyakörvénél fogva finoman leráncigáltam az első néhány lépcsőfokon. Rájött, hogy megy ez neki! Boldogan szaladt lefelé.

A kilátó háta mögötti hegyoldalon mintha óriások hógolyóztak volna, és minden hógolyóból 1-1 szikla lett. Különös formájú sziklaképződmények törték meg az erdő egyhangúságát.

Amit innentől kezdve tapasztaltam, az nem más, mint a fák, kövek, és a moha tökéletes szimbiózisa.

 Mivel áttörni nem tudja, a fák gyökere körbenövi a köveket, erősen kapaszkodva a sziklákba.

Egy helyen megtaláltam a Hárs-hegy szívét. Szinte éreztem, ahogy lüktet.
Ez a fa még holtában sem ereszti a biztonságot adó követ.

A mohás sziklán végigfut az élő fa gyökere a szikla végéig, és ott új törzset növeszt. Elképesztő mire képes az élet, ha utat tör!

Egy mohába bújt kis elefánt próbál ormányával vizet szipkázni a mélyből. Remélem nem esik bele.

Egy sziklaasztal a régi kőbányából.

És a téltemető? Végül az is meglett:

Hóvirág kereső az Irhás-árokban

Idén is, csakúgy, mint az előző években, tél vége felé rám tör a hóvirág vadászati ösztön. Irány az Irhás-árok, melynek északi lejtőit február vége felé rendszerint teljesen ellepi a kis fehér virág. Ebben az évben először egy hete tört rám, hogy meg kéne nézni, mi a helyzet errefelé, s némiképp csalódottan tapasztaltam, hogy még mindig jó 10 cm hó, valamint az ónos eső következtében letört faágak takarják az erdő alját. Erősen elgondolkoztam, vajon hogy fogom megközelíteni a virágokat, ugyanis a hegyoldal teljesen járhatatlannak tűnt. 

Egy hét múlva újra arra jártam, felvérteztem magam elszántsággal, no meg a kutyával, irány az erdő!

Addigra az erdészet munkatársai megkezdték a fák eltakarítását az erdei utakról, sőt magából az erdőből is. A látvány még szomorúbb volt, mint egy héttel korábban.  A kidőlt fákat szépen legallyazták, majd kivontatták az erdőből, a faágak hatalmas sebeket szántottak az erdő aljára.

Mi lesz a hóvirágokkal? Nem igazán értem ezt az időzítést, de az erdészek bizonyára tudják mit csinálnak.

Mindazonáltal az utaknak és a kirándulóknak jót tesz a takarítás, jelen pillanatban még sok helyen torlaszolják az utat a kidőlt fák: 

Célba vettem a hegyoldalt, próbáltam átmászni a karvastagságú ágakon, hatalmas fatörzseken, a kisebb ágak a szemembe csapódtak, a nagyobbakról minduntalan lecsúsztam, mindezt hegynek fel. Igazi túlélő túra! Egy óra mászkálás ezen a terepen felér legalább 3 óra kardióedzéssel. Persze négylábú barátom mindeközben vidáman átbújt az ágak között, úgy tűnik neki egyáltalán nem okozott problémát a sok szanaszét heverő fa. Pedig sok helyen a szálkásan tört ágak karcolták össze a bundáját.

Időnként ijesztő gyökerek ugrottak elém:

Végül aztán egy helyen találtam mutatóba néhány hóvirágot is: 

Az út szélén szép rendben sorakoznak a kivágott fák:

Közeledik

Reggelente metszően hideg a levegő. Az erdőben a tócsák tetején érdekes jégrajzok, minden lélegzetvételnél párafoltok úsznak előttem. Ahogy meg-megiramodik a hajnali szellő megzörgeti a tölgyeken maradt elszáradt leveleket. 

A Beliczay-sziget vízben álló fái közt 1 cm jégrétegen csillan meg a napsugár. Minden kopár, itt-ott mutatóban egy kis hó. 

De ha az ember lánya csöndben lépked, és kissé feljebb tolja füléről a sapkát, akkor édes csilingelő dallamfutamokat is hall. Kicsit még bizonytalanul, szinte csak tudakolják a hangocskák: igaz-e? Valóban? Vége a télnek? Aztán a bokrok között megpillantani néhány színes tollú kismadarat, aztán még egyet, és még egyet, egyre többet, egyre vidámabban csivitelnek. No ezek még nem a tavaszi csodanász hangjai, amikor csak úgy zeng az erdő, de életet visznek a halottnak tűnő tájba. Aztán az út szélén futó meleg vizű patak partján megpillantok néhány csillagvirágot! 

Itt a tavasz.

Zuhatag

Síkok a térben