2020. május 14., csütörtök

Keteskői-szurdok a Bakonyban

Gugyor - így hívják a bakonyi népek a szurdokvölgyeket, és ezzel a névvel illetik a Gerence-patak által a mészkősziklákba vájt völgyet.
Amilyen rövid, olyan varázslatos a Bakony eme rejtett zuga. Bakonybél-Somhegypuszta közeléből a zöld jelzésen indultunk el, virágos mezőkön átvágva értük el a szurdokot. A kora délutáni nap még besütött a völgybe, a csörgedező patak sziklák között bukdácsolt tova. A medvehagyma utolsó virágzó példányainak illata töltötte be a levegőt.
Egyes internetes források szerint Kertes-kő, valamint az Oltár-kő sziklatömbje áldozóhelyül szolgált a kereszténység felvétele után a Bakony erdeiben rejtőzködő, ősi hithez ragaszkodó pogányoknak.
Épp itt tartottam az információ felidézésében, amikor az erdő jól ismert neszeit felváltotta egy  fura, misztikus, folyamatos, dübögő hang. Túratársam szerint őrült doboló szarvas adja a hangot, ez semmivel sem volt megnyugtatóbb, mintha a saját fantáziámra hagyatkoztam volna. Kíváncsian haladtunk tovább, s  az egyik szikla tetején egy férfi szarvasbőrrel bevont dobon dobolt, ez okozta a különleges hangot. Ettől talán még jobb hangulatú lett az amúgy is izgalmas szurdok. 

Maga a szurdok alig fél óra alatt bejárható. A szurdokot elhagyva, s a Gerence - patak mentén haladva, továbbra is szép erdőrészeken vághatunk át. 
Később az út felfelé kanyarodik a Csúcs-hegy felé. Itt megpihentünk kicsit, majd egy erdészeti úton mégiscsak visszaereszkedtünk a völgybe, nem tudtunk búcsú nélkül elszakadni a völgytől. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése