Kutyasétáltatás ismét fotótáskával. Hova? Irány a Rózsika-forrás. Tegnap vaddisznóhajtás volt, ma már biztos nyugis az erdő, és a vízesések mindig remek téma. Azt terveztem, teleobjektívvel próbálkozom néhány egészen közeli felvétellel.
Tél vége felé,
amikor erre jártam, a fényképező akkumulátora nem volt feltöltve,
nyáron pedig az állványt felejtettem el magammal vinni. Úgyhogy jó lesz vigyázni, ez egy misztikus hely, valamit elfelejtek, ha ide megyek. Most dupla óvatossággal jártam el. Mindent többször leellenőriztem, 2 aksit is betáraztam, és így felkészülten érkeztem a helyszínre. Mindenhol latyakos szotty, setétség, éppen nem esik, köd nincs. Cseppet sem hangulatos az idő. Sebaj, vízesés, vízáramlás fényképezéséhez ez is tökéletesen megfelelő. Az első képek után hamarosan lemerült az első aksim, elő a másikat! Megvan, de valamilyen titokzatos okból kifolyólag nem töltöttem fel odahaza. A hely szelleme megint hatott! Annyi esélyem volt csak, hogy elkészítek egy képet, kicserélem az aksikat, kicsit rázogatom, melegítem a lemerültnek jelzettett, megint egy kép, aztán csere. Így aztán sikerült is lőni néhányat. Előnye ennek a technikának, hogy ezerszer meggondolod, mire lövöd azt a kevés lehetőséget, jobban átgondolod a témát. Nincs idő kísérletezgetésre. Íme az eredmény:
 |
| csillogó sziklák |
 |
| átlós |
 |
| lépcsős |
 |
| vízfal |
 |
| valamit visz a víz - illetve itt már nem is viszi |
 |
| mint a cseppkövek |
Jók lettek a képek. Az amit a bejegyzésed végén írtál, nekem a filmes fotózást juttatja eszembe. Az a technikai minek alkalmazásánál tényleg meg kell gondolni, hogy mire, hogyan lövünk.
VálaszTörlésMegérte rázogatni, melengetni azokat az aksikat, nagyon jók lettek a képek.:-))
VálaszTörlésKöszi
TörlésA hely szelleme...:)
VálaszTörlés