Jági tanösvény tavasszal

Márciusban jártam ezen a tájon. A fák kizöldültek, a tó és a patak megáradt, ami télen látható volt, most víz, vagy a sűrű aljnövényzet fedi. Az élet egy örök változás. Változik az időjárás, megváltozik a táj arculata, változnak körülöttünk az emberek, a gondolataink, a szokásaink. Mégis minden időben felfedezhető az élet szépsége.
 Mélyen legbelül van valami, ami ugyanaz marad.

Márciusban a természet a puszta "vázig" lecsupaszítva.

Így "felöltözve" a hely szinte megközelíthetetlen volt.

alig bírtam átvágni magam az indák között.

A kis tó felszínét időnként meg-megborzolta a szél, de ez mit sem változtatott a hely békét és nyugalmat sugárzó hangulatán

Következő életemben mocsári gólyahír szeretnék lenni egy ilyen helyen.

Nem vidra és nem hód, mégis szívesen úszik a vízben. Ellenállhatatlan pofácskával hozta a botot és nyomta a kezembe, kérve, hogy dobáljam neki.

Önkéntesek kis csapata gyülekezik a jól végzett munka után. Erdőtisztítást végeztek.

Az erdő melletti réten térdig érő fűben lapul meg a méhes. Egy tábla figyelmeztet a méhcsípés veszélyességére.

Itt készül az akácméz.

Ki se látszik a fűből

A környék tórendszerét a fű között megbúvó patakocska köti össze.

Végső búcsú a hegytetőről