 |
| Őszapó |
 |
| Csúszka |
 |
| Billegetőcankó |
 |
| Nagy kócsag épp tánra perdül. Na jó, start előtt. |
 |
| Énekes rigó |
 |
| Halra vadászgató szürke gém |
 |
| Szürke gém |
 |
| Jégmadár. Volt olyan kedves és amíg a reggelimet fogyasztottam, nem túl messze tőlem beült erre a faágra. |
 |
| Néha csak úgy váratlanul berepül egy faágra, míg a hódokat lesem. |
 |
| Gerle |
Az énekes rigó nem a fekete rigó tojója, mint ahogy azt esetleg gondolja az egyszeri nézelődő. A fekete rigó hímjének tolla fekete, csőre és szemgyűrűje sárga. A tojó sötétbarna színű.
Az énekes rigó háta barna, mellkasa krémszínű, barna pöttyökkel. A tojó hasonló színű, csak fakóbb. Az énekes rigó kisebb termetű, mint a fekete rigó, s a farktolla is rövidebb. Mozgása szaggatottabb. A fekete rigó fürgébben ugrál, farkát gyakran fel-le billegeti.
A fekete rigóval kertekben, városi parkokban is találkozhatunk, jól alkalmazkodott az emberi környezethez. Az énekes rigó inkább csendesebb erdei környezetben, ligetekben, bokros részeken él.
Az énekes rigó éneke pergőbb, mint a fekete rigóé, az egyik legtechnikásabb énekesmadarunk. Jellegzetessége, hogy egy-egy strófát elismétel kétszer, háromszor is, és csak aztán énekel másikat.
Egyetlen hím akár több, mint 100 különböző dallamot is megtanulhat, és képes utánzó hangok – például telefonhangok vagy más madarak éneke – bemutatására is.
Az énekes rigó népi nevei - énekes-, dalos-, nyári-, éneklő rigó, tekerményes rigó, húros, húrosmadár - is a dalával van összefüggésben. Szokták még erdőrigónak is hívni.
A „tekerményes rigó” népi elnevezés a háromszéki tájszóhasználatból származik. A „tekerményes” szó jelentése a tájszóban „csavarintott”, „tekerített”, ami utalhat a madár énekének változatos, csavarodó dallamaira, amelyek olykor kanyargós vagy imitációs „tekergést” mutatnak.
