Csupasz, égig érő fák, zörgő avar, csendesen csordogáló patakok, napsütéses erdő, friss vízű források és elképzelhetetlenül nagy béke és nyugalom. Ilyen volt a börzsönyi rengeteg egy kora tavaszi napsütéses napon.
Valahogy azt hittük, melegebb lesz, de úgy látszik, a tavasz még várat magára.
Ilyenkor lehet igazán megcsodálni az erdőt! Csupasz valójukban mutatkoznak a fák. Mezítelen törzsek nyújtózkodnak az ég felé. Vékony gallyaikon vidáman csillan meg a nap fénye. S mégis, valahogy minden tavaszi fényben fürdik.
Az erdő izgalmas struktúráját az ágak, gallyak rajzolata adja.
Százéves bükkök, majd göcsörtös tölgyek között haladunk, végül fenyővel elegy erdőben baktatunk. Göcsörtös ágakon kacskaringózik a pillantásunk.
Aztán a törzsek rajzolta struktúrán pihen meg a tekintetem.
Sok fiatal fácskán még ott zörögnek a tavalyi falevelek. A fák között kékesen lengedező levelgő éles kontrasztot alkot a levelek vakító sárgájával.
Királykútnál a mocsár már zöldell.
A Mese-patak csendesen csordogáló vízének még pont annyi ereje van, hogy szép rendbe sorakoztassa a medrébe hullt faleveleket.
Hamarosan ezek is humusszá lesznek, s táplálják majd az új életet.
Ezüst törzsű bükkösön visz át az utunk. Elemi erővel tör rám a boldogság. Leírhatatlan érzés ezek között a fák között lenni!
S bár az ágak még csupaszok, a hegyek lejtőit még barnán fedi az erdő,
 |
| Panoráma a Kámorról |
az avar közül hóvirágok ezrei törnek elő. Emitt már a keltike is nyitogatja szirmait, amott pedig barkát hoz az a fa! S nicsak! Mi az a rózsaszín amott? Méteres boroszlán bokor hirdeti a tavasz eljövetelét.
