Szentendrén a skanzen háta mögül széles aszfaltút vezet fel egészen a Papp-rétig. Biciklivel kellemesen járható, bár folyamatosan emelkedik, így erőt próbáló lehet.
Mi azonban gyalog voltunk. Ennek előnye, hogy a patak mentén haladhattunk.
Pontosabban a széles patakmederben próbáltuk helyettesíteni a vizet, ami egyáltalán nem folydogált most benne. Szorgalmasan kerülgettük a köveket, sodortuk a vastag avarszőnyeget, csobogtunk lelkiismeretesen, de ettől sajnos nem lett nedvesebb a talaj. A madarak azonban már ugyancsak daloltak!
Később azonban egyszer csak megjelent a víz is a folyóban. Ekkor a part mentén haladó ösvényen baktattunk tovább. Így tavaszidőn is nagyon szeretem az erdőt! Ahogy a gallyakon megcsillan a nap fénye, az kirajzolódó ezüstös vonalak előtt hajladozó sárgás kalászú fűfélék és a sötét törzsű fák komorsága izgalmas kontrasztot alkot.
A patak mentén 3 mocsaras területet is találhatunk. A Risztics-parlag, a Mély-mocsár és az Ilona névre hallgatót.
 |
| Mély-mocsár |
 |
| Risztics-parlag |
 |
| Ilona-tó |
A környékükön állítólag ilyenkor májvirág nyílik, én sajnos egyet sem találtam. A mocsarakhoz azonban még így kiszáradt állapotukban is különös vonzódást éreztem. Jöttünkre őzek riadtak fel, s vágtattak tova, amúgy sehol senki.
Visszatérve az aszfalt útra élveztük a kora tavaszi napsütés árnyjátékát, és figyeltük a mellettünk egyre gyakrabban elhúzó kerékpárosokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése