Pilisszántó széléről a zöld jelzésen indultunk a Pilis-tető felé. 300 m-es szintkülönbség leküzdése várt ránk, nem siettük el, szép lassan, sétálgatva bandukoltunk a kellemes napsütésben. Kis kitérőt tettünk a barlang jelzésen a Pilisszántói-kőfülke felé, ahol megcsodáltuk a barlang zegzugos karsztos belsejét, szabadba nyíló kürtőit. Épp ahogy felfelé tekintgettünk hatalmas bagoly repült ki hangtalan szárnycsapásokkal az egyik üregből. Tágra nyitott szemeivel ránk nézett és tovaszállt, mi pedig lenyűgözve bámultunk utána.
A kőfülke egyébként ősmaradvány leleteiről híres, tudhattuk meg az igen bőséges információval szolgáló tájékoztató tábláról.
A kőfülke egyébként ősmaradvány leleteiről híres, tudhattuk meg az igen bőséges információval szolgáló tájékoztató tábláról.
Visszatérve az eredeti útirányhoz hamarosan kiértünk az erdőből és napfényes szerpentinen kanyarogtunk a csúcs felé.
Több helyen remek panoráma tárult a szemünk elé.
Az út egyébként számtalan meglepetés virágot tartogatott. Különösen a csúcs előtti nagy réten és a tetőn, az egykori légvédelmi bázis romjai között virítottak a nőszirmok, kosborok, zsályák és egyéb csodás növénykék.
A 756 m-es magasságba épített Boldog Özséb kilátó tetejéről teljes körpanorámában gyönyörködhettünk.
Épp mikor felértünk a tetejére, nyakunkba szakadt az eső, de éppen csak a kilátó fölött esett. Ez azt eredményezte, hogy esőfüggönyön át tekinthettünk az alant elterülő napfényben fürdő tájra.
Majd a eső elvonult a fejünk felől, kettévált. Ekkor már tőlünk jobbra és balra is esett, előttünk még mindig csodás napsütés. Majd az eső csaknem elérte Pilisszántó házait, szinte kettévágva az előttünk lévő tájat. Az eső továbbra is folyamatosan változtatta a helyét, a "műsor" csaknem fél órán keresztül tartott újabb és újabb meglepetéseket tartogatott. Nem nagyon akartunk búcsút venni a látványtól.
Sajna nem volt nálam fényképezőgép, így csak a mobilom adta lehetőséggel tudtam megörökíteni a látványt.
Végül teljesen beborult, így megnyugodva, hogy semmiről nem maradunk le, lesétáltunk, hogy folytassuk utunkat. Mire leértünk az eső is elállt, újra kisütött a nap, és elindultunk a GPS után a Vaskapu-szikla felé. A kilátó melletti ösvényen elhaladva előbb egy kisebb rétre jutunk, majd itt élesen, szinte visszafelé kanyarodik egy autó járta erdészeti út.
Ezt követve, az elágazásoknál inkább jobbra tartva, szépséges bükkösön és fűvel borított réteken át jutottunk el a Vaskapu-szikláig. Ez egyébként számomra meglepetés volt, nem számítottam rá, de nagyon örültem, amikor megismertem a helyet.
Egyre meredekebb hegyoldalon ereszkedtünk lefelé, de a látvány mindenképp megéri!
A szikla úgy néz ki, mint két hatalmas, csókolózva egymásba gabalyodó ormányos elefánt.
A lefelé vezető út a szikla mindkét oldalán meglehetősen meredek, de szerintem mi a rosszabbik utat választottuk, kidőlt, elszáradt gallyak, alattomosan görgő murva nehezítette a lejutást. Ez volt utunk legizgalmasabb és legfárasztóbb része.
Így visszanézve, a fotón sokkal kevésbé tűnik meredeknek az út, mint amilyen a valóságban volt.
Közben az ég folyamatosan hangosan dörgött, azzal fenyegetve, hogy nyakunkba zúdul az ég. Örültünk, amikor leértünk a vízszintesen vezető ösvényre, melyen jobbra kanyarodva visszajutottunk Pilisszántóra. Ahogy beültünk az autóba kiszakadtak a felhők és ömlött az eső. Az ablaktörlő lapát a legnagyobb fokozatban dolgozott.
Kegyes volt hozzánk az időjárás a 10 km-es túra minden percében. Mindenhol pont azt adta látványban és érzésben, amivel a legjobban a kedvünkbe járhatott.
A 756 m-es magasságba épített Boldog Özséb kilátó tetejéről teljes körpanorámában gyönyörködhettünk.
Épp mikor felértünk a tetejére, nyakunkba szakadt az eső, de éppen csak a kilátó fölött esett. Ez azt eredményezte, hogy esőfüggönyön át tekinthettünk az alant elterülő napfényben fürdő tájra.
Majd a eső elvonult a fejünk felől, kettévált. Ekkor már tőlünk jobbra és balra is esett, előttünk még mindig csodás napsütés. Majd az eső csaknem elérte Pilisszántó házait, szinte kettévágva az előttünk lévő tájat. Az eső továbbra is folyamatosan változtatta a helyét, a "műsor" csaknem fél órán keresztül tartott újabb és újabb meglepetéseket tartogatott. Nem nagyon akartunk búcsút venni a látványtól.
Sajna nem volt nálam fényképezőgép, így csak a mobilom adta lehetőséggel tudtam megörökíteni a látványt.
Végül teljesen beborult, így megnyugodva, hogy semmiről nem maradunk le, lesétáltunk, hogy folytassuk utunkat. Mire leértünk az eső is elállt, újra kisütött a nap, és elindultunk a GPS után a Vaskapu-szikla felé. A kilátó melletti ösvényen elhaladva előbb egy kisebb rétre jutunk, majd itt élesen, szinte visszafelé kanyarodik egy autó járta erdészeti út.
A lefelé vezető út a szikla mindkét oldalán meglehetősen meredek, de szerintem mi a rosszabbik utat választottuk, kidőlt, elszáradt gallyak, alattomosan görgő murva nehezítette a lejutást. Ez volt utunk legizgalmasabb és legfárasztóbb része.
Közben az ég folyamatosan hangosan dörgött, azzal fenyegetve, hogy nyakunkba zúdul az ég. Örültünk, amikor leértünk a vízszintesen vezető ösvényre, melyen jobbra kanyarodva visszajutottunk Pilisszántóra. Ahogy beültünk az autóba kiszakadtak a felhők és ömlött az eső. Az ablaktörlő lapát a legnagyobb fokozatban dolgozott.
Kegyes volt hozzánk az időjárás a 10 km-es túra minden percében. Mindenhol pont azt adta látványban és érzésben, amivel a legjobban a kedvünkbe járhatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése