A Beliczay-szigeten sétálva többnyire a telepített nyarasokat örökítem meg. Valahogy mindig megragad az egyenes sorokba ültetett fehér törzsek látványa. A szigeten azonban közvetlen a part mentén igazi vadregényes ártéri erdővel is találkozhatunk. Kacskaringós, göcsörtös-rücskös törzsek kis ösvény vezet, a fák mögött sebesen hömpölyög a Duna.
A víz fölé hajló ágak teszik teljessé a kapcsolatot a szárazföld és a folyó között. A parti füzek gyökerei áradáskor teljesen víz alá kerülnek, ilyenkor azonban izgalmas látványt nyújtanak a homokos ártéren.
Árad a Duna. Az öblöket a főágtól elválasztó gátat elöntötte a víz. Az öböl mégis nyugalmas, megduplázódik benne a fasor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése