A Beliczay-sziget végéből most Százhalombatta felé vettem az irányt a part mentén. Még sosem jártam be ezt a partszakaszt, és teljesen magával ragadott szinte érintetlen vadsága.
Nemrég még a Duna vize borította a fákat, a fák kérgén és az avaron lerakódott iszap ezüstösen világított.
Egy helyen, hatalmas fűzfák között, letört ágakkal telített mocsaras részt találtam.
Az erdő mélyéből kivilágló friss levelek és virágok, mint megannyi lámpás hívogattak tovább.
Érdekes virágú fa:
Elhaladtam a Sánc-hegy alatt, majd a régi téglagyárnál bukkantam ki a parti füzesből.
Innentől kezdve már sokkal rendezettebb a part, vakító zöld gyepen sétálhattam volna, de én ehelyett a hegy felé vettem az irányt. Nem volt könnyű a meredek hegyoldalon felvezető ösvényt találni, de végül sikerült.
A hegytetőn igazi tavaszi virágözön fogadott. Illatozó, fehérbe borult bokrok, rózsaszín mandulavirágok tették vidámmá a tájat.
A kilátás a csúcsról:
Végül a Kakukk-hegy felől visszatértem kiindulási pontomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése