Fejreállt világ

Szellő

Áttörés

Szeretem megfigyelni, ahogy ez a törékeny kis növény mégis minden akadályt legyőz, és végül kibontakozik! Idén nagyon korán kezdte, már február közepén lehetett találni teljesen kinyílt példányokat. 

A csillagvirágról egy korábbi bejegyzés...

Kaptárkövek a budakeszi Kecske-hegyen

Egyáltalán mik is azok a kaptárkövek?

Képzeljünk el, egy fákkal, erdővel borított terület. Békésen sétálsz a jó kis erdei földdel borított ösvényen. Egyszercsak a fák között egy hatalmas, (néha  szabályos kúp alakú) szikla tornyosul föléd.

Nos ezek, a környezetükből indokolatlanul kiemelkedő sziklatornyok megihlették az egykori embereket, és szabályos alakú kis fülkéket, csatornákat, kőüstöket vájtak a sziklába.  Egyes források szerint ezeket fülkéket használták egykor a sziklaméhészkedésre, azaz ide telepítették a méhkaptárokat. Innen ered(het) az elnevezés is. 

Bár sok helyen hívják őket, köpüsköveknek, bálványköveknek, püspöksüvegnek is. A sziklák mitikus hangulatot árasztanak, sokan szakrális jelleget tulajdonítanak nekik. Egyesek a hun-magyar hősök síremlékeinek tartják, mások a kelta néptörzsek urnahelyeinek vélik.

Budakeszi határában, a Kecske-hegyen található kaptárkövek dolomitsziklái igencsak rejtőzködő életmódot folytatnak.

Egy kedves hölgy kért meg a kövek fotózására, ezért olvastam utána a neten. Több forrás is az alábbi koordinátákat adta meg a szikla helyeként: N47 28.501 E18 54.873. Én enyhe szkeptikus érzésekkel parkoltam le a kocsit az elhagyott kőbánya mellett, és indultam el déli irányba. Tekergettem a fejem: erre ugyan nincs semmi, ami sziklához hasonlítana, mármint a kőbányán kívül! Tavaly többször jártam a környéken, a közeli régi kőbányában több fotót is készítettem, sőt a ködből kibukkanó gulyát is a közelből fotóztam.  Igaz, akkoriban nem is kerestem itt kaptárköveket, valójában a létezésükről sem tudtam.Kételkedve ballagtam a kaszálón tekintgettem a hegy felé. Aztán balra kanyarodtam, átvágtam a patakon, rátértem a hegyi ösvényre, és akkor megláttam! A fák között valóban ott mosolyogtak rám  a sziklák! Nyáron a lombok takarásában semmit sem lehet belőlük észrevenni. Most viszont teljes életnagyságukban pompáztak a délutáni napsütésben. Igazából az útról most is csak az egyik látszott.

Felé vettem az irányt. A cél az volt, hogy lefényképezzem a 9  mesterséges nyílást a sziklán. Az idők folyamán azonban nagyon megrongálódtak ezek az alakzatok, alig hihető, hogy a látott mélyedések emberi kéz művei lennének. Inkább olyan tőle a szikla, mint egy hatalmas őskori megkövült vidám macska.
Íme az egyik a másik tetejéről:

És a másik az egyik tetejéről:

Vidáman mosolyogva várja a tavaszt!
A terület  része a Budaörsi Kopárok természetvédelmi területnek, a rajta lévő dolomit sziklagyep védett és fokozottan védett növényfajokban bővelkedik.
A szikla teteje a "macska" koronája.

 Most leginkább mohák, zuzmók, kövirózsák virítottak rajta.

Íme egy nyílás, bár lehet, hogy ez már újabb keletű. körülötte kerekre kopott mészkövek.

Kicsit tovább sétálva további sziklák tetjéről gyönyörködhetünk a tájban.

Jó innen lenézni a mélybe! 

Márai-szurdok és a Nagy Mohos

Budakeszit Csillebérccel összekötő erdőszakasz a Mária-szurdokon vezet keresztül. A szurdok nem túl hosszú, Budakeszi bejáratához közel található a Mária-szikla, egy ősi kegyhely, ahová már évszázadok óta zarándokolnak az emberek.

 A sziklákról ebben a bejegyzésben olvashatsz >>>

A z erdő ezen részén kora tavasszal hatalmas hunyormező található.

Elhaladva a sziklák mellett Csillebérc felé az úton hamarosan már megpillanthatjuk a szurdokvölgyet. Hívják Mária- szurdoknak csakúgy, mint Meteor-szurdoknak.

Néhol 30 m-es sziklafalak között egy keskeny ösvényen vezet az út. 

Nyáron, a lombkorona záródása után, egész nap árnyék borul a szurdokra, télen is csak délidő tájt van esély arra, hogy behatol ide a napsugár.

Ilyenkor, tavasszal, azonban igazi, romantikus táj tárul elénk!A szurdok oldalát szinte teljesen beborítja a borostyán. A mohos sziklafalakról páfrányok, fodorkák lógnak.
A borostyánok közül számtalan hóvirág fehér virága bólogat felénk.

A szurdok klímája hideg, párás, kifejezetten jót tesz légúti betegségben szenvedők számára. Számtalan ritka gombafaj, sziklanövény, moha, páfrány és zuzmó található itt. 

A kanyon mészkő szikláiba egy helyen  sziklába vájt ülőfülke is fellelhető.  

A szurdok alig fél órás kényelmes sétával bejárható. Érdemes azonban felkapaszkodni a szurdok tetején végigfutó útra is. Csodás panoráma tárul szemünk elé, nem is beszélve a hatalmas mohaszőnyegről, mely befedi a tölgyerdő alját! Nem győztem betelni a látvánnyal.

A szurdok végén kiszélesedik az út, és Mára Makk felé vehetjük az irányt.

Rám-szakadék (elő)túra

A Dunakanyar gyönyörű hegyei számtalan kalandosabbnál kalandosabb kirándulási lehetőséget rejtenek magukban. Ezek közül is talán a legkedveltebb a Rám-szakadékon keresztül vezető út. Szépen karbantartott tanösvény Dömösről indul, és a zöld jelzés halad a vízesés mellett a sziklák között. Látszik, hogy a falu kedvelt kiindulóhelye a túrázóknak! Szépen karbantartott házak, rendezett utcák fogadják az ide érkezőket. A nagy autós forgalom miatt a falu közepén parkolót alakítottak ki, az erdő bejárata autóval nem közelíthető meg.

Innen egy rövid ideig a falun keresztül haladva érjük el az erdei utat, ahol békésen csörgedező patak mellett, kellemes sétával elhaladhatunk a Szentfa kápolna előtt, majd elérjük a szakadék bejáratát. 

Innen  az út kalandosabbá válik. Így télidőn, a 15 fok és a napsütés ellenére a sziklák között árnyék honol, és fagypont körüli a hőmérséklet. A szakadékon keresztülzúduló patak vize rá-ráfagy a kövekre, érdemes óvatosan lépni. Nem lenne jó egy hideg fürdő!

Az út egyre meredekebbé válik, a víz egyre hangosabban morajlik, és egyre többször kapaszkodom sziklába erősített fém korlátba. 

Kissé izgatottan várom a "Nagy létrát". 

Főleg a kutya miatt aggódom. Bár már többször feljutott rajta, de akkor fiatalabb volt, és nem csúszott ennyire a szikla. Végül a létrára hasalva jól megtámasztom a lábam, Dézi nekirugaszkodik, az út felét egyedül megteszi. Megtámasztom a fenekénél és tolom felfelé. Sikerült! 

Már csak egyszer kell megismételni a mutatványt, a többi akadályt egyedül győzi le. 

A fölénk magasodó sziklák tetején gyönyű napsütésben borul fölénk az erdő. 

Lent borostyán, páfrányok, sziklák, sötétség, sár és zubogó víz, vízmosta sziklák.

A csúcson megpihenünk és a Lukács-árok felé vesszük az irányt visszafelé. A bükkösbe besüt a nap. átölel az erdő.

Rám-szakadék 3 - Ölelő erdő

Hétvégén a Rám-szakadéknál jártam. A völgyben sötétség, és csúszósra fagyott kövek, a leomló víz moraja tölti be a teret. A szurdok felett csodálatos kék égbolt, még a madarak is csicseregnek. Mintha két külön világ lenne fent és lent.

Fent:

Játékos árnyék

erdő ölelő lélek

boldog dübögés

 

Rám-szakadék 2 - Fényceruza

Hétvégén a Rám-szakadéknál jártam. A völgyben sötétség, és csúszósra fagyott kövek, a leomló víz moraja tölti be a teret. A szurdok felett csodálatos kék égbolt, még a madarak is csicseregnek. Mintha két külön világ lenne fent és lent.
Lent:

Fényes nyomot hagy

a sötétbe hatoló

napsugár irka.