Tavaszi panorámák innen-onnan

 

Kilátás a Kopárok egyik rejtetteb zugából. A hegyoldalt másfél méteres ökörfarkkórók tették látványossá. 

Érd, Sánc-hegy felől a régi százhalombattai téglagyár romja és a Duna. 

Kilátás a Hárs-hegyről Budapest felé. 

Hűvösvölgy a Hárs-hegy tetejéről. A távolban jobbra a vitorlázó repülőtér, valahol talán még gyerekkori házunk teteje is látszik. 

Kilátás Piliscsaba felé

Az előtérben a borókabokor. Sok van errefelé. 

A Budai-hegységben nem könnyű olyan helyet taláni, ahonnan ne látnánk házakat. 

 Nagy-Szénásról pilisi vonulatok

 

Egy kis esti csatangolás a Budai-hegyekben erre-arra

Az erdők hűvösében mostanság nyílik a (kétlevelű) sarkvirág

habszegfű

Sárga gyűszűvirág

Védett István-király szegfű

Kámor, Királykút, Kemence-patak körtúra

Szeretem a Börzsöny eme útját. Diósjenőtől ugyan egy meredek kaptatóval indul a túra a Kámor csúcsáig, ám közben mégis érintetlen erdőben, virágok között kapaszkodunk végig a gerincen. Időnként kikukkantva a sziklafalak tetjéről szép kilátás tárul a szemnk elé. 

Az elmúlt napokban betört kánikulai napok után azt gondoltam, dőlni fog rólunk a víz, ám vasárnapra hűvös széllel érkezett a hidegfront. A fák között mintha légkondícionált helységbe lettünk volna, indokolatlannak éreztem a rövidnadrágot és a pólót. A déli fekvésű szélvédett sziklafalakon azonban melegen tűzött a nap, a szárazra szítt fakó növényzet bágyadtan zörgött lépteink alatt. Jól esett felmelegedni, majd visszatérni az erdő hűvösébe. 

A Kő-szirt panorámája és jellegzetes fája

Visszanézve a sziklára, első pilllantaban azt hittem, egy medve áll a kiszögellésen. 

A Kun-rétenmegkapóan hullámzott a rét, néhol egy-egy virággal tarkítva a látványt. 

A Gális József kopjafa felé haladva a gerincen egyre több helyen láttam tarka nőszirmokat. 

Hugó-villa

A barlang sziklafala

Közeledik a vihar - Oroszi-Závoz

Királykútra a mese-patak mellett ereszkedtünk le. 

Egy hatalmas vaddisznó teteme bűzölgött az út közepén. 

Királykút előtt utolárt a vihar. Fenyegetően dörgött, de végül alig néhány szem eső csepegett. Így Királykútnál megtöltöttük a kulacsokat és békésen megebédeltünk.  innentől sajnos többnyire aszfalton vezet az út, alig látni rá a patakra a fák és a sűrű aljnövényzet között. Mégis érdemes átverekedni magad a csalánoson, mert ilyen vadregényesen romantikus látvány tárul a szemed elé. 

Kemence-patak kavicsos medre

A nagy álkérészek kedvelik a kőgörgeteges hegyi patakokat. A peték végső soron a vízbe kell kerüljenek. 

A vizet a kérészek a vízről visszaverődő fény alapján ismerik meg. A probléma az, hogy a patakok közelében lévő aszfalt utak megzavarhatják őket. Ilyenkor nem a vízre, hanem az út felszínére rakják petéiket, ahol ezek rövid idő alatt kiszáradva elpusztulnak. Talán az alábbi képen látható álkérész is épp tévedésben van? 

Álkérész

 Végül 14 km-re sikerült ez a túra, ami pont elég volt a velünk tartó idősőde ebjószágnak. Hősiesen bírta, még a végén is a saját lábán bicegett velünk az autóig, bár már sokszor lefeküdt az út szélén. 

Váci ártéri tanösvény

Jó sok évvel ezelőtt, amikor utoljára erre jártam még kényelmesen és biztonságosan végig lehetett sétálni az ártér mélyére vezető dongaúton. Azóta számtalanszor terveztem már, hogy újra bejárom, rejtély, hogy miért nem vált valósággá a tervem. 

No de most! 

Meglepve tapasztaltam, hogy inkább hasonlít egy kalandpályára az út, mint kiépített tanösvényre. 

Már a tábla állapotából is sejthettem volna, hogy nem frissen felújított pallósor fog fogadni. A tanösvényt a Göncöl Alapítvány a 90-es évek elején építette, az ország első tanösvényei között tarthatjuk számon. Az építkezést akkor a holland kormány támogatta. Mivel a Duna közvetlen közelében, ártéren helyezkedik el, az áradások nem kímélik. Több felújításon is átesett már, 2003-ban, és 2007-ben, többnyire állami támogatásból. 

Ekkor új, árvízálló alapszerkezet lett kialakítva, ami a 2013-as nagy árvizet is kibírta. Azóta azonban források hiányában csak kisebb javításokra volt lehetőség. 

A 2024-es (2013-as árvízzel vetekedő) áradás után az alapítvány abban reménykedett, hogy az árvízi kárpótlási alapba bevonják majd a tanösvényt, de nem így történt. 

A felújítás óvatos becslések alapján 37 millió forintba kerülne. Nagy  kérdés, hogy megérne-e ennyi - no nem pénzt - hanem fát a felújítás? Mennyi erdőt kellene ezért kivágni vajon? 

Kíváncsi voltam, vajon végig tudom-e járni száraz lábbal a tanösvényt. 

Bár nem mindenhol volt egyszerű, néha le kellett ereszkedni a mederbe, pár helyen fára kellett mászni, néha egyensúlyozni kellett a deszkákon, mint egy kötéltáncosnak, sok helyen jobb volt a korlátba nem kapaszkodni,  de azért nem volt lehetetlen feladat. Nekem jobban tetszett így az út, mint újkorában. 

Persze, ha nem nyúlnak hozzá, állapota csak romlani fog, végül már nem lehet majd egyáltalán bejutni az ártér sűrűjébe a mocsári nefelejcsek és nőszirmok, zöldülő békalencsés tavak és szemet gyönyörködtető nádas és erdő közelébe. 

Ilyen gyönyörű a látvány a pallósor közepéről. 

Felgyülemlett nádszőnyeg a korláton. 

Zöld békalencsével borított kis nyílt vízfelület a nádas közepén.

Forrás: Tursitamagazin

Nyári hó

 Májusban virágzik a nyárfa, méretes fhér pihéi sűrű havazást mímelve szállnak a szélben. A talajra rárakódva, valóságos fehér gyapjúszőnyeget alkot. Állítólag nem allergizál, ettől függetlenül prüszköltem tőle.

Szép volt a fehérbe burkolódzott erdő.