A cél, hogy megtaláljam a tőzikéket, és lefotózzam őket.
Az ember először azt hinné, hóvirágot lát, el is csodálkozik, ilyenkor? Április végén? Jó, hogy hosszú volt a tél, de ennyire? Óriás hóvirág? Hiszen ez csaknem fél méter! És valóban. Bólogató virágai alapján első pillantásra valóban összekeverhetőek a hóvirággal, de a virág leplei egy
körben állnak.
Virágai kisebbek, mint a tavaszi tőzikéé, amilyet még ugyan nem láttam, de bizonyára így van, hiszen a Növényhatározó írta. Azért jó lenne látni is egyet-kettőt. Először az árokparton pillantom meg őket. Szép hosszú szárain szerényen bólogatnak a fehér harangocskák. |
Egy egész regiment. |
Ahogy megyek tovább az úton egyre nagyobb és sűrűbb lesz az aljnövényzet az erdőben. Legnagyobb sajnálatomra nem látok egyetlen tőzikét sem.
A korai nap már erősen süt, hosszú árnyékokat vetnek a fák az útra. |
Aztán egyszerre csak meglátom őket. Ahogy hozzászokik a szemem a látványhoz, egyre többet és többet veszek észre.
Egy
kocsányon akár 7, de többnyire 3-5 a virágok száma. A
lepellevél csúcsa
hegyes csúcsú.
A tőálló levelek szálasak és ép szélűek.
Nem csoda, hogy alig vettem észre őket ebben a környezetben.
A tőálló levelek szálasak és ép szélűek.
Nem csoda, hogy alig vettem észre őket ebben a környezetben.
Olyan, mintha egy hatalmas, puha mohaszőnyegen lépkednénk. |
Ezekkel a növényekkel volt tele a táj. A bal oldaliak: hagymaszagú fecskefű, a jobb oldalon felül salamonpecsét, alul vérehulló fecskefű látható.
Természetesen a szokásos nyárfa-folyómról muszáj volt képet készítenem.
Igen különös sziget ez. Az élő és a holt különös kontrasztot alkot egymás mellett.
Nagyon jó poszt, szép képekkel! Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm szépen
VálaszTörlésCsatlakozom Zoltánhoz!:)
VálaszTörlés