Az élet utat tör

Hogy fotózzak virágokat? - tettem fel magamnak a kérdést, a rengeteg gyönyörű virágfotó láttán.  Az elmúlt évek tapasztalatai megtanítottak arra, hogy nem is olyan egyszerű ez, bár az összes fotótéma közül talán a legkönnyebb virágokat fényképezni. Hányszor jöttem haza eltelve e szépséges virágok látványától, és amikor megnéztem a képeket...nem olyan, mint láttam, mint szerettem volna.
Sokszor csodálkoztam, hogy a profi képeken a virág elé nem lóg be másik növény, vagy a háttérben nem látszódnak más növények foltjai, nem lógnak be kis fűszálak, egyéb virágrészletek. Fotós bravúr? Bizonyára az is. Akkor nosza, nézzük meg, mit lehetne másképp.  A makróobjektív, vagy lencse sokat segít, hogy a háttér zavaró részleteit elrejtsük és a csak a főtémára koncentrálhassunk. Nosza beszereztem tehát én is egy előtét lencsét, és belevettem magam a fotózásba. Az eddigi csekélyke tapasztalatom alapján mondhatom, ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Sokszor csak otthon veszi észre az ember, hogy bár a háttér elmosott, mégis zavaró nagy fehér vagy sötét folt éktelenkedik a háttérben, minduntalan odavonzva a szemet. Vagy éppen egy fűszál lóg be a virág elé, amit a keresőben a helyszínen észre sem vettem. Ilyenkor mit tehet az ember lánya? Tanul a hibákból, és legközelebb jobban odafigyel.
Megnéztem néhány fotózással foglalkozó oldalt. Sok kép nem is a természetben készült, hanem mesterséges környezetben! Mesterséges megvilágítással, beállítással! Gyönyörű képek készülnek így, de én nem ezt keresem.
Kedvenc hírportálom, a pozitivnap.hu  facebook oldalán jelent meg egyszer egy kép az alábbi felirattal: "Nincs WIFI az erdőben, de megígérjük, egy sokkal jobb kapcsolatra találsz ott!" Igen, ez az ami igazán tetszik a természet, illetve a növényfotózásban: A kapcsolat. A természet résztvevőinek egymásra hatása. Ezt nem lehet műteremben létrehozni.
Lehet, hogy nem lesz teljesen elmosott a háttér, de látszik az élőhely. Lehet, hogy belógnak az ágak, gallyak, fűszálak, de látszik a kapcsolat, az egymásra hatás. 

Ez a kis csillagvirág a harmatos fű között pompázik, meghitt harmóniát alakítva ki az esőcseppekkel, fűszálakkal és pókhálókkal

A salátaboglárka megbújt a falevelek között, alig lehetett észrevenni. Még rejtőzködik, várván az igazi meleg napsugarakat.

Érződik a kapcsolat a két kökörcsin között. Egy "fészekaljból" valók. Az együtt nőnek, az egyik helyet ad a másiknak, a másik is teret enged a növekedéshez.

Lehet, hogy nem látszik a hóvirág teljes egészében, de érezni az erőlködést, amint mindenáron megtalálja az utat a fény felé.

Kalodában

Fontos, hogy kiemeljük a témát, úgyhogy használjuk bátran a technikai tudást és lehetőségeket, amivel rendelkezünk, végül is a növények megmutatása a cél.
Aztán az sem árt, ha a növénynek minden jellemzője látszik: például a csészelevelek, vagy a szára, vagy a kis levélkéi, főleg, ha pontosan be akarom azonosítani őket. A Facebook Növényhatározó csoportjában mindig kapom a visszajelzéseket, és kicsit el is szégyenlem magam, hogy fotózom őket, mégsem nézem meg alaposabban:

Ez itt egy kíváncsi daravirág, de nem lehet tudni sziklai, vagy pillás, vagy kövér. Mivel a  kövér daravirág levelei a talajhoz simulnak, mint Évától  megtudtam, de ezen a képen egyáltalán nem látszik a levél. Én meg csak kattintgattam bambán, nem is kerestem a levelét.

Ne feledjük, hogy a növények környezetükkel együtt érthetők, abból kiragadva készülhet mutatós fotó, de életszerű nem.
Távolítsuk el a zavaró faágakat, belógó fűszálakat, de csak óvatosan! Azoknak még szerepe lehet a növények életében később is. Ne törjük le, ne tegyünk kárt bennük. Ilyenkor sokszor hihetjük azt, hogy az csak egy elszáradt maradvány, de kiderül, hogy belül él, csak azt várja, hogy eljöjjön az ő ideje, és kihajtson. Jobban járunk tehát, ha a makacsul visszapattanó szárakat, ágacskákat elhajtjuk és átmenetileg egy kis bottal rögzítjük a földön, majd a fotózás után visszaállítjuk az eredeti állapotot.
Arról persze gondolom már szót sem kell ejteni, hogy vigyázni kell, hova lépünk, mit taposunk el, mire fekszünk fotózás közben. Egyre többen mennek digitális kameráikkal "viráglesre", ha mindenki csak 1 növénykére lép rá, hamarosan nem lesz mit fotózni! Figyeljünk oda, hogy jövőre is virágba borulhasson erdő-mező!
Amikor hazaérünk a képekkel, és megnézzük a gépen, többnyire mást látunk, mint amikor fényképeztük. A digitális gépek beállítástól függően többé kevésbé fakóbbnak mutatják a képet, nem lesz olyan kontrasztos, mint a valóság. A digitális fotózás természeténél fogva ilyen. Vigyázzunk az utómunkálatoknál. Próbáljunk meg visszaidézni a színeket, fényeket, hangulatokat! Ahogy Kaposvári Laci fogalmazta ezt meg a facebook-on: "Nem vagyok híve annak sem, hogy sokan a már elkészült fotó színeit eltúlozzák, túltelítik, eltorzítják. Lehet, hogy ezek a képek első látásra meghökkentően szépnek tűnnek, de aztán rájövünk, hogy a természetben hiába keresünk ilyen színeket, nem fogunk találni. Nyilván kisebb korrekciókra sor kerülhet, de ez ne térjen el a valóságtól." 

 " Ezért fontos az első, érintetlen pillanat, ami gondolatokat, érzéseket ébreszt bennünk, és ezt próbáljuk meg egy képpel átadni másoknak, és a későbbi magunknak is." (Horváth István)