2013. február 14., csütörtök

Beliczay-sziget

Hetek óta nem süt a nap, hó, eső, és köd váltogatja egymást. A kertünkben azonban kibújtak a hóvirágok, jelezvén, hogy közeleg a tavasz. Arra gondoltam, megkeresem a vad természetben is közeledő megújulás jeleit. Tavaly többször is jártam a Beliczay-szigeten, márciusban sűrűn borítja ezt a területet a hóvirág és a dunai csillagvirág illatos, méhektől zizegő szőnyege. Ezt a látványt vizionáltam magam elé, és valahogy úgy képzeltem, hogy minden lépéssel közelebb kerülök a várva várt kikelethez.

Az első meglepetés akkor ért, amikor megérkeztem. Ugyanis bokáig süppedtem a félig fagyott sárban. Az út hatalmas pocsolyákkal volt borítva. A jég fogságába zárt növények néztem rám az üveg mögül. 



Az út menti erdőben pedig fagyottan állt a belvíz. Miért is lepődöm meg ezen, amikor a sziget a dunai árterület érdi szakaszán található, valójában félig mocsaras terület, és az elmúlt időszakban lehullott csapadék mennyisége erősen valószínűsíthette a kapott látványt.

Az út menti erdőben tóvá szélesedett a megfagyott belvíz


Az út mentén egy kis csatorna húzódik egész a Dunáig. A bejáratnál álló termál hotel túlfolyó csatornája ez, az ebben lévő víz mindig melegebb, mint a környezete, emlékképeim szerint még nyáron is gőzölög. Most is kísérteties látványt nyújtott a hidegben gomolygó pára.


A Duna felé félúton ebbe a csatornába torkollik egy kis folyó, melynek medrében valamikori büszke nyárfák megtört csonkjai meredeznek. Az amazonasi esőerdőkkel vetekedő hangulata most is mély benyomást tett rám!

 

A fák visszatükröződtek a sima vízfelszínen.
A jég hóval borított felszínén szabályos kör alakú hómentes foltok keletkeztek.

Az út tovább a Dunához vezetett, amely kilépett medréből, és ellepte a parti fák tövét. Közben a hó is szállingózni kezdett, egész vékony lepellel rajzolta meg a fák kérgét.

  

Ideje volt a tavasz hírnökei után néznem, de csak efféle növényeket találtam:


Azonban ahogy a parton sétálgattam, egyszercsak megláttam: Egész az avarban, a levelek alatt, félig takarva egy kis csillagvirág bontogatta szirmait! Majd egyre többet és többet vettem észre! Igen, közeleg a tavasz!

 Hazafelé búcsúzóul, mint nagy szakadék csábítottak az árokparti fák.


További bejegyzések: 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...