2022. november 14., hétfő

Ködpára és napsütés a Spartacus ösvényen

Délelőtt a belvárosban még sűrű ködben araszoltunk Pilisszentlászló felé. Elhagyva azonban Szentendrét ragyogó napsütésben értünk a jelzett falu focipályája mellé. Leparkolva az autót a többi ott sorakozó járgány mellé, vidáman indultunk útnak a zöld jelzésen. 

Ahhoz képest, hogy mennyi autó ált az út mellett, meglepően kevés kiránduló csapattal találkoztunk. Az erdő csodaszép őszi színekben pompázott, nyoma sem volt a ködnek.

Hátranézve meglepve tapasztaltuk, hogy az erdőbe beszűrődő fény  selymes csóvákba vonja a fákat. 

A völgy még vastag felhőpaplanba takarózott, pedig már dél felé járt az idő. 
Az egykori vadászösvény végén nem látszott a táj. Valahol ott kanyarog a Duna is a köd alatt. 
A meredek sziklafalból szinte vízszintesen kezdett kinőni ez a fa. 
Vakító sárga színekben pompázik a bükkös. Izgalmas volt a lombkorona és az ezüstös törzsek kontrasztja.
A Jenő kunyhótól erdészeti úton, aranyfényű tölgyerdőn keresztül vezetett az utunk. 
Leereszkedtünk a Lepence - patak völgyébe. 
Jé! - itt már jártam egyszer. 
Végül az erdészeti út a  hegy lábánál vezetett ki. Épp  naplementekor érkeztünk vissza  a focipályához. Ez az elhagyott lakókocsi meglehetősen szürreális látványt nyújtott. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése