2021. július 22., csütörtök

Séta a Megyer-hegyi tengerszemhez

Sárospatak izgalmas várától kezdődő piros jelzésen haladva érhetjük el a Megyer-hegy csúcsán található tengerszemet. 

Rákóczi-vár, a magyarországi késő reneszánsz építészet legértékesebb alkotása, Sárospatak legjelentősebb műemléke. A magyar nemzeti örökség része. 1708-ban a II. Rákóczi Ferenc ide hívta össze az országgyűlést. A Szabadságharc leverése után osztrák-német eredetű birtokosok kezére került. Az egyik emléktábla szerint a Rákóczi család kultuszának legfontosabb emlékhelye.  

A lányom nagyon izgatottan mesélte, hogy milyen jó Történelmi Játszótér van a várárokban! Kicsit csodálkoztam az izgalmán, lévén csaknem  mindegyikünk elmúlt már 30 néhány évvel, de végül tényleg remeket játszottunk. Lengőhídon keltünk át, várfalat másztunk és faltörő kosként zúdultunk le a drótkötélen. 


A tengerszemhez vezető út mérsékelten izgalmas, ráadásul a piros jelzést valahol elvesztettük és a bicikliúton haladtunk. Viszont az ég folyamatosan dörgött és hatalmas villámok csapdostak a távolban. 

Szerencsére az eső nem esett, és mire felértünk a "hegytetőre" (324 méter) elcsendesedett az idő és a nap is kisütött.  Néztem is, hogy került ilyen "szédítő" magasságba gleccser (lévén a tengerszem eredeti jelentése megolvadt gleccser), de persze ez megint afféle magyaros túlzás, mint a palóc Grand Canyon, vagy a Csepeli Maldív-szigetek.  

A Megyer-hegy és környéke 15 millió évvel ezelőtti vulkáni működés eredményeképp jött létre. Az összetömörödött riolittufát átjáró forró vizes oldatok átalakították a szerkezetét és lyukacsos, darázsköves szerkezetet alakítottak ki. A kovasavas oldatok pedig átjárták a kőzetet, és megnövelték keménységét. Ezáltal különösen alkalmassá vált malomkövek készítésére. Így a köveket már a 15. századtól bányászták. Európa szerte híres volt a "pataki malomkő", messze földre is szállítottak belőle. 

A hegy 600 évvel ezelőtt még teljesen szabályos vulkáni kúp volt, melynek csúcsát és belsejét az évszázadok alatt lassan elhordták. Méghozzá kézi erővel bontották, robbantani nem volt célszerű, mivel a malomkőnek a nagyméretű, stabil szerkezetű kőtömb alkalmas. A fejtés során keletkezett a morzsalékos alapkőzetet,  a malomkőnek nem alkalmas köveket, valamint a földet kisebb meddődombokba gyűjtötték. Ilyet többet is láthatunk a bánya körül. A dombokat benőtte az aljnövényzet, ettől még izgalmasabb felszíni formák alakultak ki. 

A bánya egészen 1907-ig üzemelt. Azóta a területet visszahódította a természet és az összes felhagyott bánya közül talán ez a legszebb és legérdekesebb Magyarországon. 

Meglehetősen ingatag kilátó a hegycsúcson.

A bányában összegyűlt csapadékvíz alkotta tó mélysége elérheti a 6 métert is. Egész sötét színe van talán a mélysége, illetve a benne összegyűlt falevelek avariszapja miatt. A tavat nem táplálja semmiféle forrás, így természetes tisztulása nincs.  A vízben számtalan vízi növény és halfaj él, elegendő ahhoz, hogy a tó megőrizze tisztaságát.  A bányát és környékét természetvédelmi területté nyilvánították. 


A bányászat során a felgyülemlett csapadékvizet a bányászat során azonban el kellett távolítani. Talán ezt a célt szolgálta a terület egyik végén lévő szurdok. A szabályokat betartva csak  ebben a szurdokban lehet besétálni a tóig,  csupán itt kerülhetünk a víz közvetlen közelébe. 

2020-ban Via ferrata pályákat építettek ki a bányafalakon, egyik pálya épp a szurdok végénél indul. 

Visszafelé Hercegkút felé vettük az irányt, egy darabig  a piros jelzésen haladva, majd kis kitérőt téve a piros  T jelzésen haladtunk. Mintha igazi esőerdőbe jutottunk volna!

Innen a szőlősorok végén visszakeveredtünk a kerékpárútra, ahol a fura dörgős-esős nap után különös színekbe öltöztek a felhők. 

Táborhelyünkön pedig ilyen világvége hangulatúra festette az elhagyatott játszóteret a naplemente. 


Forrás: https://tengerszeminfo.hu/tengerszem/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése