Hubertlaki-tó és a tavaszi tőzikék

Idén a tavaszi tőzike csodáló túrámat a Bakonyba terveztem, a Hubertlaki-tóhoz. Ezúttal Huszárokelőpuszta felől közelítettem meg, mivel erre még nem jártam. Az út kezdetben széles, teherautók járta  aszfaltúton vezetett az erdőn keresztül, de ez nem felelt meg kalandvágyamnak, így letértem az útról, és a fák között  kanyargó patak kiszáradt medrében haladtam tovább.  

Egy idő után víz is került a folyócskába, ekkor  a part melletti kidőlt fák között verekedtem át magam, kerestem a tavasz jeleit, elszórtan hóvirágot, apró fejű csillagvirágot, sarjadó friss zöld fűhajtásokat és némi medvehagymát találtam. 

Később a jelzés felfelé vezetett a hegytetőre, az út mentén további virágzó növényekre leltem: sárga martilapu, erdei kutyatej ívben hajló szárai, boroszlán félék és kankalin, no meg az aranyos veselke kis sárga virágai nevettek rám a napsütésben.

Ilyen gyönyörűvé varázsolja  az erdőt a gallyakat megvilágító nap.

Végül elértem a erdészházat, s az erdő alját valóban fehéren borította a tőzike végeláthatatlan szőnyege.

 Közelről  finom illat (jázmin?) töltötte be a levegőt.

Betelve a virágok látványával a tó felé vettem az irányt. A vízből kikandikáló elhalt fatörzsek bizarr látványa idén is magával ragadott. 

Fák és sászsombékok meredeznek ki a vízből.

A tó mögötti mocsárban bizony süppedős volt a talaj.

Visszafelé már sokkal gyorsabban haladtam, bár egy-egy virág kedvéért azért megálltam még fotózni, igaz, csak mobillal, mert a fényképezőgépem aksija lemerült.