2020. január 19., vasárnap

Karczag-villa sorsára hagyott épülete zúzmarás növények között

Amíg a gyerekeim általános iskolába jártak, napi szintem haladtam el a villa rikítóan sárga, mégis szép épülete mellett, és kacérkodtam a gondolattal, hogy megnézem belülről is. Ennek immár több, mint 6 éve. Mostanában ritkábban járok arra, de egy kutyasétáltatás alkalmával most mégis errefelé kanyarodtam, és nem tudtam ellenállni a kísértésnek.
 A villa 1844-ben épült, a Karczag család számára tervezte Hild József, a család nyaralónak használta.
Az épület egy meredek hegyoldalon helyezkedik el, csodás panorámával a városra, az egykoron gyönyörű angolkert nyomai ma alig fellelhetők, csupán egy hatalmas fenyő tanúskodik még az egykori pompáról. 

 Az épület főhomlokzatán a timpanonos portikusz négy korinthoszi oszlopon áll, a magyar klasszicizmus gyönyörű példájaként.  Az oszlopokhoz vezető hosszú lépcsősor is meglehetősen szedett-vedett állapotban van, alig látszott ki a zúzmarás ágak közül. 

A rettenetes sárga szín még a szocializmus hagyatéka. Akkor még állami kézben volt az épület, alig néhány éve került magántulajdonba. Mivel műemléképület, lebontani nem lehet, ezért valószínű arra várnak, hogy magától összedőljön. Ez a nylon évek óta ezzel a hanyag eleganciával takarja azt a kis fácskát. 

A villa oldala.

A hátsó bejárat.
Bemerészkedtem a házba is. A telegraffitizett falak arról tanúskodtak, hogy mások is jártak az épületben. A szobákban 1-1 széken otthagyott ruhadarabok, mintha csak most mentek volna el otthonról. Kicsit félve léptem be a terembe. Az ablakkeretek hiányoznak, az ablak bedeszkázva, a padlón se parketta, se semmiféle burkolat nyomai nem láthatók.
Az egyik sarokban fekáliától mocskos matrac, a puszta padlóra is jutott belőle, az ürülék még a falon is jó darabon szétkenve. Szerintem itt már nem lakik senki, még hajléktalanok sem.  
A melléképületet is teljesen benőtték a borostyán és egyéb futónövények indái.

Az aládúcolt tetőt már csak a szentlélek tartja, arra azonban jó, hogy valakik ide hordhassák műanyag zsákokban a hulladékot.

Romantikus hátsó létra
A hátsó kert. A bokrok közötti kis ösvényeken a fű alatt kongó hangot hallottam - mintha fémlemezekkel lett volna egy üreg lefedve. 


2 megjegyzés: