Az eső csendesen esett. Halkan kopogtatott kabátomon. Talán üzenetet hozott. Ha jól odafigyelek meg is hallom. De én csak néztem, ahogy észrevétlenül körbefolyja a fákat, csillogott az egész erdő, ragyogott a sár, fényesen világítottak a sás bugái, a Dunában pedig apró pöttyekből kiinduló körök törték meg a víztükröt. Azt hihetnénk az eső szomorú dolog, de nekem most gyönyörű volt, vidám és reményteljes. Tisztára mosta a piszkos havat, reményt hozott, a változás hírét.
Csak engednem kell átfolyni magamon, készen állni befogadni az újat és változni.
Mindig változni.
Mint ez az erdő a szigeten.
Ez a második kép nagyon szép! :-)
VálaszTörlés