A házak között langyos szellő kergette köd gomolygott. Az erdőben néma csend fogadott, áhítattal lépkedtem felfelé az úton. Az itt-ott még jeges tetejű ösvényen csúszkált a bakancsom, inkább a sárba lépkedve cuppogtam tovább. Meglepetésemre óvatos madárfütty csengett végig a hangtalan fák között. A kilátónál fehér vonalakat rajzolt a fűre fagyott köd, izgalmas kontrasztot alkotva a világító zöld mohás sziklákkal.
A kilátó tetején a szél süvöltött a fülembe, fagyos kezeim meredten szorongatták a fényképezőt. A ködből égnek meredő gallyakkal szép mintákat rajzolt "jeges kezével a zúzmara".
Szép! :-)
VálaszTörlés