Magával ragadott a 100 éves házak belső tereinek kialakítása. Az oszlopsorok és a boltívek ritmusa, a magasból beszüremlő fény-árnyék hatások, a kovácsoltvas kerítések.
A lift azonban sajnos sok helyen ilyen brutálisan lép bele a ház összképébe.
Különösen tetszett a vas oszlopsor, és az üvegezett esőtető. A legfelső szinten nagyon barátságos virágos tetőkert fogadott, egy festőművész képeivel. További képek a következő bejegyzésben.
Az alábbi Teréz krt-i lépcsőházat sokszor lefotóztam, és sehogy sem akart sikerülni. Különlegessége, hogy alulról felfelé nézve a mennyezeten egy freskó található.
Persze állvány nem volt nálam, végül időzítőre kapcsoltam a gépemet és elhelyeztem a padlón, objektívvel felfelé. Néhány próbálkozás után és utólagos vágással kaptam ezt a képet. Számomra bizarrul hat a kék égbolton repdeső angyalkák, és a lápcsőház málló vakolata közötti kontraszt. Talán nem is illik ebbe a sorozatba.
Felülről minden emeletről, több irányból is fényképeztem, de valami mindig lemaradt a képről. Vagy egy korlát darab, vagy egy forduló részlet. Közben sorban érkeztek a látogatók, így szinte mindig lépegetett valaki a lépcsőn. Végül ez a "szellemjárta" kép lett a favoritom.
És végül egy korlát részlet:Persze állvány nem volt nálam, végül időzítőre kapcsoltam a gépemet és elhelyeztem a padlón, objektívvel felfelé. Néhány próbálkozás után és utólagos vágással kaptam ezt a képet. Számomra bizarrul hat a kék égbolton repdeső angyalkák, és a lápcsőház málló vakolata közötti kontraszt. Talán nem is illik ebbe a sorozatba.
Felülről minden emeletről, több irányból is fényképeztem, de valami mindig lemaradt a képről. Vagy egy korlát darab, vagy egy forduló részlet. Közben sorban érkeztek a látogatók, így szinte mindig lépegetett valaki a lépcsőn. Végül ez a "szellemjárta" kép lett a favoritom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése