Balatoni kerékpárút tapasztalatai

Körbebringázni a Balatont. No ez a terv egyáltalán  nem szerepelt a terveim között, véletlen alakult így a program, mondhatni, ezt dobta a gép. Célszerű, ésszerű, költséghatékony döntés volt. Egyáltalán nem vágytam házak közötti tekergésre és tömegre sem. 

Naplemente az Óvári Messzelátó kilátóból. 

Az első napon kora reggel indultam útnak kerékpárral Almádiból. Úgy voltam vele, hogy jutok, ameddig jutok, egyedül vagyok, nem kell alkalmazkodnom senkihez, fotózgatok, nézelődök, kényelmesen haladok a saját tempómban. Csopaknál már nagyon untam az utat, pedig  még csak alig több, mint 11 km-t tettem meg. A kerékpárút mellett autók zúgtak el, a Balaton egyáltalán nem látszódott. Csendesen mérgelődtem magamban, nem tetszett sehogy sem az út, holott tömeg még nem is volt, alig néhányan kerekeztek az úton. 

Füred kicsit feldobta a hangulatom. Nagyjából itt pillanthattam meg először a tavat, és lássuk be, Füred part menti sétánya és a kikötő igazán káprázatos. 

Bámultam hát én is kicsit a vizet, megreggeliztem és jobb kedvvel tekertem tovább. 

Az út mellett lépten-nyomon kerékpáros pihenők próbálják felhívni magukra a figyelmet, mindenféle kreatív, látványos megoldással. Emitt a biciklitárolót seprűből képezték ki, másutt színesre festették  a székeket és az asztalokat, megint máshol elegáns, üvegezett teraszok virágos ablakai várják a felfrissülésre váró vendéget.  Persze ilyen kora reggel még csak éppen nyitogatták ajtajaikat, de pár óra múlva már biztos beindul a nagyüzem. Annál is inkább, mert az egész tó körüli út mentén alig néhány helyen találtam nyomós kutat, szinte képtelenség volt vízhez jutni. Így hát csak az éttermek közötti verseny indokolja, hogy kerékpáros kedvezménnyel csalogassák egy-egy frissítő limonádéra a tikkadt biciklistát.

Elérve a Tihanyi-félszigetet, megváltozott a táj jellege. Természetközelibb, barátságosabb lett, a Balaton vize is többször került a szemem elé.  Másrészt az út sokszor vezet hegyre föl, dombról le. Itt aztán remekül megtanulható a bicaj kezelése, ha időben visszaváltasz, akár az emelkedő is kellemesen leküzdhető. Ha meg nem - gondolj arra, milyen jó is lesz gurulni lefelé!  

Ami azt illeti, az északi part nagy előnye, hogy végig zárt kerékpárúton lehet haladni, a nagy forgalomtól biztonságosan elzárva. Többnyire elég széles ahhoz, hogy két bicajos elhaladjon egymás mellett. Ezen kívül eltéveszteni sem nagyon lehet, minden apró elágazásnál  tábla és az útburkolati jel is mutatja a követendő irányt. 

Innentől kezdve kezdett visszatérni az életkedvem.  A Tihany utáni falvak régi, felújított parasztházai, középkori templomai nagyon tetszettek.  

Jobb kéz felől pedig a dombok lankái fölött gyülekező bárányfelhők látványa nyűgözött le. Íme a Gulács vulkáni kúpja fölött gomolygó felhők tömege. 

Bár a lábam kezdett egy nagyon érzékeny műszerként funkcionálni: még a szemmel nem látható emelkedőket is azonnal megérezte, mégis egyre vidámabban tekertem.

Badacsony emelkedőit és lejtőit a látvány és a hangulat miatt észre sem vettem! Itt ugyan nagyobb volt a forgalom, mint az út többi részén, a fogadókban, borospincékben a vendégek nem csak limonádét kóstoltak, ennek megfelelően alakult a hangulatuk és a kerékpár vezetési technikájuk is. 

Így dél elmúltával egyre több kerékpáros jött szembe. Sokszor hatalmas rajokban, már messziről lehetett hallani közeledésüket, beizzították kedvenc zenéjüket és ütemre tekertek. A nagyobb emelkedőknél azonban nem csak az idősebb korosztály szállt le a biciklijéről, hanem néhány szupertápos túlélő kivételével a fiatalok is. 

Balatongyöröknél az utolsó nagy lejtő tetejéről még megcsodáltam a tájat, majd  véget ért a hullámvasút, kilapult az út. 

Cserében megnövekedett a forgalom. 

• Tisztes családapák és anyák terelgették 5-10 éves gyerekeiket, próbálták hátulról szóval tartani őket,  figyelmüket folyamatosan  a megfelelő irányba terelni. Emlékszem, milyen idegi megterhelést jelentett annak idején a gyerekeimnek, hogy egyfolytában figyelni kellett az útra és a forgalomra. Bizony sokszor elkalandoztak, ilyenkor váratlanul kikerekeztek a sorból a hátulról előzők elé. 
• Mások utánfutóval szállították apró csemetéiket. Ők főleg akkor küzdöttek nagyon, és okoztak forgalmi dugót, amikor vasúti síneken kellett volna átkelni és a védőkorlátok között alig tudtak bekanyarodni az utánfutóval.  
• A kamaszodó fiúgyermekek szülei pedig kétségbeesetten igyekeztek lépést tartani megtáltosodott ifjaikkal. 
• Az életükért hajtók pedig (értsd: akik egy nap alatt akarják körbetekerni a Balcsit) hiába is próbálnak előzni, ilyen nagycsaládos forgalom mellett ez szinte képtelenség lehetett. 
• Ráadásul Keszthely közelében már sokan gyalogosan, kutyát sétáltatva andalogtak a bicikliúton. 

Ennek ellenére ez a kedvenc részem a Balaton körüli útvonalon. Innentől már sok helyen ilyen vadregényes mocsáron keresztül vezet az út. 

Az időjárás jelentés 1% valószínűséggel jósolt esőt Keszthely környékén 16 órára. Én pedig tökéletes időzítéssel éppen ekkor érkeztem a keszthelyi part menti sétányra. A vihar lecsapott, annyi időm sem volt, hogy előkeressem az esőkabátot. Épp csak a fényképezőt tudtam bebugyolálni, öt perc alatt bőrig áztam, majd kisütött a nap és ez a csodaszép szivárvány ragyogott az égen. 

Mire kifotóztam, kinézelődtem  magam és átvergődtem a sétáló emberek tömegén,  6 órához közeledett az idő. A Balatonberény felé vezető úton már csak egyedül tekertem. Elvétve jött szembe velem egy-egy biciklista.  Az egyik S kanyarban egy kislány sírdogált, mellette vigasztalón ácsorgott apukája. Kiderült, hogy olyan ügyesen van bokrokkal szegélyezve  az S kanyar, hogy egyik irányból sem lehet belátni, hogy közeledik-e valaki a másik oldalon. Így egy szembejövő biciklistával való ütközés esélye erősen megnő, a kislány az ütközés következtében ráesett a kerékpárja kormányára, erősen fájlalta  a hasát. Ilyen kanyarokat több helyen is láttam az út során, s nem elég, ha te nem vágod le a kanyart, a szembe jövőnek sem kéne, ha el akarjátok kerülni a karambolt. 

Mire Balatonkeresztúrra értem, a Nap is lemenőben volt. Fürödtem egyet az egyik strandon, majd a falu szélén egy magaslaton álló vadászles mellől néztem végig a naplemente fényeit.  A telefonom szerint kereken 100 km-t tettem meg. 

Itt ért a hajnal is. A sátorból kitekintve ez a látvány fogadott. 

Másnap egész Földvárig jutottam, majd a család többi tagjával közösen tekertünk vissza Balatonberényig. 

Az alábbi kép egy ritka, csendes békés reggeli pillanat Fonyódról fotózva. Később már ellepik a partot és a vizet is a strandolók.

A déli part kerékpárútjáról azonban el kell mondjam, hogy nagyjából Balatonmáriafürdőig használható, utána egy vicc kerékpárútnak nevezni. A kerékpársáv sok helyen valójában csak egy nyomvonal az autóúton. Így a nyári csúcsban az autók között tekeregve, a berregő motorok és az aszfalt által felfokozott forróságban nem éreztem sem békés felüdülésnek, sem biztonságosnak egy 10 éves gyerek számára. Mindazonáltal Ákos remekül bírta a tempót, ügyesen lavírozott az autók között és fegyelmezetten az út szélén tekert. Mégis akkor örült meg igazán, mikor elértük Máriafürdőt és végre kiengedhette a gőzt,  és elhagyva az embereket, korlátokat,  mindent beleadva száguldhatott a kemping felé. 

Mindent összevetve kellemes meglepetés volt ez a váratlan kerékpártúra. Bár magamtól legközelebb sem választanám úti célnak, egy Kis-Balaton, vagy egy balaton-felvidéki biciklizés inkábba kedvem szerint való volna.