2019. július 29., hétfő

Szárazon és vízen a Szigetközben - 2. rész: Kenuzás a Duna rejtett holtágaiban

Reggel izgatottan keltem, és már alig vártam, hogy nekiinduljunk a kenutúrának. Sajnos az ajánlott túraútvonalnak az volt a hátulütője, hogy több helyen át kellett emelni a kenut az úton, és ehhez egyszerűen nem voltunk elég erősek a lányommal ketten. Így aztán alternatív útvonalat javasoltak nekünk: A Görgetegi-Dunán indulunk, majd mindig jobbra kell tartani. Rudi-ág, Szigeti-Duna, majd vissza a kempinghez. Nem egész napos, de alternatívaként megteszi. Vigyázzunk, mert ha eltévedünk, erős sodrás ellenében kell visszafelé evezni. Oké, nem tűnik bonyolultnak, GPS segít, majd figyelünk. 
Lassan, méltóságteljesen hömpölygött a Görgetegi-Duna, partján már sárga leveleit zörgette egy-két nyárfa. Elértük a Rudi-ágat, de még nem kanyarodtunk le, haladtunk tovább egyenesen, ameddig lehetett.

Elbűvölő vadregényes kis öblökben méteres átmérőjű kidőlt korhadó fatörzseken kapaszkodott meg az élet: füvek, csalán, réti füzény vetette meg gyökerét rajta. Néhol még új hajtást is hozott a látszólag halott fa. Hattyúk, gémek és kárókatonák reppentek fel jöttünkre a mozdulatlan vízből.
Hamarosan elértük a betonutat, ahol át kellett volna emelni a hajót. Ez tényleg nem nekünk való, így visszafordultunk és a Rudi-ágon szépen lecsorogtunk. A kanyarban újból megküzdöttünk a sodrással, de most könnyebb dolgunk volt, lefelé vitt. Sikeresen elkanyarodtunk jobbra a következő leágazásnál, és elkalandoztunk kisebb holtágak felé.
Néhol alig fértünk át a fák alatt, néhol a kidőlt fatörzsek között kellett lavírozni. Egyre jobban kormányoztam a kenut, meg voltam elégedve magammal.
Egy ponton beértünk egy keskeny ágba, ahol hirtelen felgyorsult a folyó, sodort minket lefelé, ki tudja hova. Mondtam Vikinek, hogy evezzen hátra erősen, itt nem tudunk megfordulni, jobb, ha arra nem megyünk! Nagy nehezen sikerült visszaevickélni, és összetalálkoztunk egy egész csapat vízitúrázóval. Kérdeztük, hogy merre visz ez az út, kérdezték hova akarunk menni, kiderült, hogy oda nem visz, és javasolták, hogy azon az úton menjünk vissza, amerre jöttünk, mert a körúton annyira alacsony lett a víz, hogy egy helyen cipelni kellene a hajót, és azt ugye nem nézték ki belőlünk, hogy sikerülne. Persze igazuk  volt. Viszont javasolták, hagy a cseppet sem biztató kinézetű alagúton evezzünk át, gyönyörű holtág fogad minket. 
A Csalánosnak nevezett zsákutcát pár méter után teljesen belepte a békalencse, mintha zöld ruhát húzott volna a folyó. 
 
Lapátunk nyomán megcsillanó sötét barna víz fölött hamar újra összezárult a zöld ruha. Ültünk mozdulatlanul a csónakban és magunkba szívtuk az érzést. 
A tanácsnak megfelelően visszaindultunk, simán el is jutottunk a Rudi-ágig, ahol kiderült, hogy milyen csalóka a Duna! Lefelé nem tűnt olyan gyorsnak a folyó, mint ahogy felfelé ellenállt nekünk. Ráadásul a meder teljes szélességében össze vissza kanyarogtak az áramlatok, úgy hogy nem csak erőnket, hanem a technikai tudásunkat is próbára tette. Voltak pillanatok, amikor azt hittem, nem jutunk fel, másodszorra, sőt, egy esetben harmadszorra is újra próbáltuk a kanyart. 
Végül boldog megelégedéssel vettük tudomásul, hogy feljutottunk, innen már sétagalopp volt a kikötő, ahonnan bicajra ültünk, hogy némi élelmet keressünk magunknak. A kemping kajáldájában mindössze egy malomkerék méretű melegszendvics volt kapható, és már előző nap sem nyerte el a tetszésemet. 
A Sári csárdát ár-érték arányban nem gondoltuk megfelelőnek, a wifi ellenére sem, s mint kiderült, a falu fennmaradó egyetlen étkezdéjében 2 óráig lehet csak ebédelni.  Így aztán Mosonmagyaróváron a vonatállomáshoz közel sikerült est-ebédelni, ahol Viki vonatra szállt és hazautazott, én visszatértem kis rétemre. Felállítottam a sátrat és épp nekiálltam az esti fürdésnek, beszappanoztam magam, amikor azt éreztem, hogy néznek. Felpillantottam és egész közelről  egy őz nézett engem nagy szemekkel. Fejemben cikáztak a gondolatok: egy merő szappan a kezem, a fényképező a sátorban, ha megmozdulok tovább bámul, vagy elszalad? Mit csináljak? 
Mozdultam és elszaladt. 
Az est további részét  a könyvem olvasásába merülve töltöttem, teljes naplementés panorámával. 
Kilátás a sátor bejáratából.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése