Párom tavaly, a születésnapjára kapott a Szent Orbán Erdei Hotelbe két főre, két éjszakára szóló ajándékutalványt.
Az utalvány olyan jól van kitalálva, hogy a tanítási szünetekben nem váltható be. Tanáremberként ez egyáltalán nem szerencsés, hozzátéve, hogy mindketten dolgozunk szombatonként, és hét közben máskor van a szabadnapunk.
Így aztán egyre halogattuk, sehogy sem tudtunk közös időpontot találni. Ugyanakkor húsvét után lejár a beutaló, nem halogathattuk tovább: lesz, ami lesz, elmegyünk!
És mit ad isten? Megtaláltuk azt az egyetlen hétvégét az egész tavalyi év vonatkozásában, amikor három napig esik az eső, és fúj a szél.
De mi már ezt sem bántuk! Nagyon örültünk a kikapcsolódásnak, a wellness lehetőségeknek, a jó ételeknek, én pedig leginkább az erdőnek, a nyugalomnak és a sok alvásnak.

Először a Nagy Sas-hegyet irányoztuk meg. A sár hangosan cuppogott a lépteink alatt, az eső esett, mi pedig rendíthetetlenül mentünk. Tulajdonképpen örültünk az áztató esőnek, a föld mohón nyelte a lezúduló nedűt. Reméltük, hogy alaposan feltöltődnek a víztározó készletek.

A panorámából ennyi látszott. A csúcs környékén elnyílt kökörcsinek repítőszőrein gömbölyű cseppek hintáztak.

Innen leereszkedtünk a nyeregbe, és a Só-hegy felé vettük az irányt.

Így nézne ki, ha nem szakadó esőben állunk a csúcson. Nekem azonban így is tetszettek a hegy előtt gomolygó fellegek.

Szép számban nyílt a kutyatej, kankalin és az apró nőszirom.
A hegyről leereszkedve a zöld négyzet jelzésen a Hármashíd felé ereszkedtünk le. A völgyben a patak mellett vezetett az ösvény, végre nem teherautók kereke dagasztotta sártengeren kellett átkelni.
Majd Vetettfű felé vitt a jelzés. Itt kipusztult/kivágott lucfenyves hűlt helyét szemlélhettük meg. A tájékoztató tábla szerint az egykoron itt álló fenyőket Trianon után telepítették. A globális felmelegedés miatt azonban a talaj sokszor kiszárad, a fenyők pedig a hűvös, nedves éghajlatot szeretik.
A tábla szerint "mégha a lucfenyő kipusztulása apokaliptikus katasztrófának tűnik is, aakor is csak változás. Mert az erdőben, ahogy egy élet véget ér, kezdődik egy új. Az úttörő fák, mint a nyír, kőris és a juhar meghódítják a területet és néhány év alatt új fiatal erdőt alkotnak."
Remélem tényleg így lesz.