2026. április 2., csütörtök

Koppányok panorámája és a Farkas-völgyi-patak

Nagyírtáspuszta a Börzsöny közepe. Innen több hosszabb-rövidebb túraútvonal indul egyenest a Börzsöny szívébe. A kimeríthetetlen lehetőségek tárháza. Csodálkozva tapasztaltam, hogy a hotel vendégei inkább szavaztak a szaunázásra, mint az esőben túrázásra. Aztán mégis örültem ennek. Így egyedül voltunk az egész Börzsönyben! Legalábbis azon a körtúrán, amit bejártunk, senkivel sem találkoztunk. 

Ezt a túrát már ősszel kigondoltam, amikor Nagybörzsönyből indulva tettünk egy karikát a Koppány hegyek felé. 

Most a hoteltől indítottuk a túrát Nagy-Koppány, Kis-Koppány, Gömbölyű-kő felé. Itt leereszkedtünk a völgybe a Bizmet felé, és a  Farkas-völgyi-patak  vadregényes folyama mellett haladtunk felfelé. Ahol a patak véget ért, felkapaszkodtunk a Tolmács-hegyre, megcsodáltuk a panorámáját, majd a sárga jelzésen visszatértünk  kiindulási pontunkhoz. 

Nagy Koppány panormájáa

Megannyi tavaszi virág ázott a lejtőkön. 


Vadvirágos kiskert.

Szép formájú fa a Kis-Koppány lejtőjén

Kis-Koppány panorámáj a Börzsöny közepe felé


Kis-Koppány panorámája a Duna felé.

Ez a zúzmós fiatal erdőrészlet már ősszel is tetszett. 

Gömbölyű-kő panorámája


Lefelé a völgybe

Átkelés a patakon

Úton a Farkas-völgyi-patak mellett. 


Tolmács-hegy panorámája. Itt már havazott. 

Nagyon látványos, változatos út volt, sok panorámával, vadregényes patakvölggyel, vágtázó szarvasokkal és muflonokkal. Talán ez a második legszebb út a Börzsönyben. Az első nálam még mindig a Holló-kő - Csarna-völgye

Esős Börzsöny

Párom tavaly, a születésnapjára kapott a Szent Orbán Erdei Hotelbe két főre, két éjszakára szóló ajándékutalványt.

Az utalvány olyan jól van kitalálva, hogy a tanítási szünetekben nem váltható be. Tanáremberként ez egyáltalán nem szerencsés, hozzátéve, hogy mindketten dolgozunk szombatonként, és hét közben máskor van a szabadnapunk.

Így aztán egyre halogattuk, sehogy sem tudtunk közös időpontot találni. Ugyanakkor húsvét után lejár a beutaló, nem halogathattuk tovább: lesz, ami lesz, elmegyünk!

És mit ad isten? Megtaláltuk azt az egyetlen hétvégét az egész tavalyi év vonatkozásában, amikor három napig esik az eső, és fúj a szél.

De mi már ezt sem bántuk! Nagyon örültünk a kikapcsolódásnak, a wellness lehetőségeknek, a jó ételeknek, én pedig leginkább az erdőnek, a nyugalomnak és a sok alvásnak.

Először a Nagy Sas-hegyet irányoztuk meg. A sár hangosan cuppogott a lépteink alatt, az eső esett, mi pedig rendíthetetlenül mentünk. Tulajdonképpen örültünk az áztató esőnek, a föld mohón nyelte a lezúduló nedűt. Reméltük, hogy alaposan feltöltődnek a víztározó készletek. 

A panorámából ennyi látszott. A csúcs környékén elnyílt kökörcsinek repítőszőrein gömbölyű cseppek  hintáztak. 

Innen leereszkedtünk a nyeregbe, és a Só-hegy felé vettük az irányt. 

Így nézne ki, ha nem szakadó esőben állunk a csúcson. Nekem azonban így is tetszettek a hegy előtt gomolygó fellegek. 


Szép számban nyílt a kutyatej, kankalin és az apró nőszirom. 
A hegyről leereszkedve a zöld négyzet jelzésen a Hármashíd felé ereszkedtünk le. A völgyben a patak mellett vezetett az ösvény, végre nem teherautók kereke dagasztotta sártengeren kellett átkelni.   



Majd Vetettfű  felé vitt a jelzés. Itt kipusztult/kivágott lucfenyves hűlt helyét szemlélhettük meg. A tájékoztató tábla szerint az egykoron itt álló  fenyőket Trianon után telepítették. A globális felmelegedés miatt azonban a talaj sokszor kiszárad, a fenyők pedig a hűvös, nedves éghajlatot szeretik. 
A tábla szerint "mégha a lucfenyő kipusztulása apokaliptikus katasztrófának tűnik is, aakor is csak változás. Mert az erdőben, ahogy egy élet véget ér, kezdődik egy új. Az úttörő fák, mint a nyír, kőris és a juhar meghódítják a területet és néhány év alatt új fiatal erdőt alkotnak."
Remélem tényleg így lesz.