2026. március 18., szerda

Március a Beliczay-szigeten


A fűz koronáját a hódok tépázták meg. A napkelte fényei szépen kiemelve mutatják a hiányt. 

A szokatlanul meleg március ellenére sem igyekeznek jobban a virágok, mint más években. Szerintem ilyenkor a legszebb az erdő alaja: tele van csillagvirággal és hóvirággal. Sőt, már a keltikék is jócskán bontogatják szirmaikat. 
Mikor először jártam a szigeten, úgy 14 évvel ezelőtt, elképedtem azon a kék és fehér virágszőnyegen, ami akkor borította az erdő alját. Úgy emlékszem, összefüggő színes takaró volt ez. Százszámra döngtek rajtuk a méhek és a dongók, csak úgy zúgott az erdő alja. Azóta minden évben várom azz az élményt, de valami miatt mindig csak halvány mása annak, ami emlékeimben él. Talán tényleg kevesebb lett a virág?  Kevesebb a beporzó is? A szárazság teszi? Vagy csak az akkori a felfokozott érzelmi állapotom szépíti meg az emléket? Nem tudom. Annyi bizonyos, hogy - úgy gondolom ilyenkor tavasszal nyújtja a legmegkapóbb látványt az ártéri erdő - mégis minden évben csalódottságot érzek, amikor elmúlik a csúcsvirágzás. 

Baromira tetszik az a látvány, amit a halott fatörzsekről cafrangokban lógó kéregmaradványok, és az alattuk burjánzó színes, lüktető élet kontrasztja alkot. A fotó még mindig nem olyan, mint amit a lelki szemeim előtt látok, de majd jövőre talán sikerül.   


A tavaszi ár most egész szolid méreteket öltött. 

ellenfényes szil virágok

Levélcsontvázak alkotta finom szövésű fátyol mögé rejtező fiatal hóvirág leánykák bontogatják szirmaikat. 

Csillagvirágok csúcsvirágzása

A két éve tarvágásra került erdőrészlet területén ilyen furcsa színű csillagvirágok nőnek. Tavaly a kivágott rönkök alól tekergőztek elő, annak tulajdonítottam a fura színt. Idén azonban a rönköket elszállítottak, elvileg rengeteg napfényhez jutottak, a szín mégis maradt. Talán valamilyen vegyszer okozza? 



Hóvirág az erdő mélyén


A kivágott erdő helyén nő ez a nagy bokor. Remélem nyáron sem szárad ki a lombok védelme nélkül. 

Március végére teljesen átveszik az uralmat a keltikék. 



A figyelmes szemlélő már észreveszi a közelgő színkavalkádot a fák lombszintjén. 

Megrágott vörös rák tetem. Invazív. 

Sütkérező gyakocska. Már az autóban ültem, amikor előbújt a fa odvából. Kényelmesen, a vezetőülés mögül fotóztam. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése