Baglyok minden mennyiségben

Tudtad, hogy létezik az a kifejezés, hogy "bagolyfőváros"? Ezt a címet Túrkeve nyerte el kis hazánkban, ugyanis télire ebbe az alföldi városkába költözik be a legtöbb bagoly. 

A jelentősebb alföldi mezővárosokban nagy számban csoportosulnak a baglyok, ugyanakkor szinte minden városban, településen vannak telelőhelyeik. 

Túrkeve, a bagolyfőváros

Túrkevén azonban több száz egyedből álló erdei fülesbagoly csapat figyelhető meg, ami országos viszonlatban is kiemelkedő. Előnyben részesítik a házak szélárnyékában lévő fákat, inkább a sűrűbb tuják, tűlevelűek ágai közé bújnak, de lombhullató fákon is vígan gyülekeznek. 

Ezen a képen én 13 baglyot számoltam meg. Te mennyit találsz meg? 

Túrkevén még egy madármegfigyelő tornyot is emeltek a két legnagyobb "baglyos fa" előtt. Ami egyébként egy vicc, a háromból két ablaka csukva volt, a harmadik pedig olyan mocskos, hogy alig lehetett kilátni rajta, nemhogy a baglyokat megfigyelni. így aztán az ember kénytelen a szabadból meredezni a fa felé, aminek következtében azért néhány bagoly szárnyra kapott. 

 Bár az emberek közelségét megszokták, vagy elviselik - mégiscsak biztonságosabb, mint az erdőben élő ragadozó madarak - azért folyamatosan szemmel tartottak, követték a fejüket forgatva minden lépésemet.

3 bagoly, 4 szem

Ez itt méltóságán alulinak tartja, hogy akár csak egy pillantást is vessen rám!

Erdei fülesbagoly

Az erdei fülesbagoly hazánk leggyakoribb bagolyfaja. Kb 35-40 cm, barnás testű, mókás tollas füllel, és narancssárga szemekkel rendelkezik. 

Fészket nem épít, más, nagytestű madarak elhagyott lakhelyét foglalja el. Erdőszélen, de városi parkokban is költhet. Az egyik helyi lakos mesélte, hogy április végén, májusban sokat hallotta a a fiókák jellegzetes vékony sípoló hangját, amint eleségért kiáltoznak. 

Repülésük teljesen hangtalan, a zsákmányukra így váratlanul tudnak lecsapni. Naponta átlag 2-4 egeret, vagy mezei pockot kapnak el, ami segíti a rágcsálók elleni védekezést. 

Kicsivel több mint három téli hónap 100 napos telelési időszakával számolva, a felmérés alapján biztosan Magyarországon tartózkodó 16 455 bagoly legalább 4 113 750 példány mezőgazdasági kárt is okozó rágcsálót pusztít el. További érdekességek a sokszinuvidek.hu oldalon. 

Bár sokkal ritkábban, de akár  erdei fülesbaglyot is láthattunk volna, ha szerencsénk van. Az erdei fülesbagoly tollfülei rövidebbek, színük is világosabb, szeme színe citromsárga. 

Kisújszállástól Túrkevéig

A kora reggeli vonattal érkeztem Túrkevére, ahol egyenest a központ felé tekertem. Még zúzmara borította  parkok fáit. Meregettem a szemem, hátha meglátok egy baglyot az ágak között, de úgy látszik túl ritkás volt a korona a számukra. 

Végül a református templom környékén arra lettem figyelmes, hoyg a járdán rengeteg köpet és ürülék van. Felpillantva a magas tuják ágai között ücsörögtek zúzmarába burkolódzva őkelméék. Az alábbi képet kinagyítva jól látszik, hoyg a szemöldökük és a fülük csúcsán ott billeg a zúzmara. 

Tudtad, hogy kisújszálláson született Csukás István? 

Tiszteletére Pom-Pom és Bagaméri szobrot is állítottak.

Innen negyedrendű úton, mérsékelt forgalom mellett, jegeces, zúzmarás hidegben, szembeszéllel nehezített terepen tekertem át Túrkevére. 

Az úton találtam egy elütött baglyot is. 

Majdnem átírtem, mire megérkezett a beígért napsütés. Így néhány percig napfényes zúzmarás tájban gyönyörködhettem, majd ragyogó vízcseppes fákról hullottak a nyakamba a csillogó vízcseppek. 

Letekertem egészen a Hortobágy-Berettyó-főcsatornához, tervben volt, hogy biciklizek egyet a gáton, de túlságosan is sárosnak bizonyult, így passzoltam a lehetőséget. 

Zúzmarás évindító

A tavalyi inverzió idénre is kitartott, így arra gondoltam, egy rövid, köd feletti túrával indítom az évet, és utána átadom újévi köszöntésemet a családomnak. Úgy okoskodtam, hogy ha a Prédikálószék webkameráján látszik Hegyes-tető, akkor az 500 méternél magasabb Csergezán-kilátónál is napsütés lesz.

A terv nem volt rossz, a webkamera képein hol eltűnt, hol kibukkant az említett csúcs a ködből, én pedig reményekkel telve kora reggel már leparkoltam az autót a Sisakvirág tanösvény elején, és nekilódultam a hegynek. Kicsit gyanús volt, hogy köd nem volt az erdőben, a fák azonban zúzmarával voltak borítva.

Levetett szemüveggel baktattam felfelé a mély hajnali félhomályban, amikor nagy dübögést hallottam magam elől. Mire feltettem a szemüvegem, újra csend lett, így nem láttam, milyen állat robajlott át az erdőn.

Minél feljebb haladtam, annál sűrűbb lett a köd. Épp a kilátónál lett a legsűrűbb. Nem is láttam semmi mást a tetejéről, mint a közvetlen közelében lévő, zúzmarás fák csúcsát. Az is szép volt.

Leereszkedtem a Tarnai-pihenőhöz, ám ott még nagyobb tejfel fogadott: panoráma semmi, az orromig sem láttam.

Újra visszakapaszkodtam a kilátóhoz. Most néhol már majdnem látni véltem a napot a magasban. 

Épp ekkor írtak rám a tesómék, hogy van-e kedvem felugrani a Nagy-Kopasz tetejére. Mondtam, hogy már itt vagyok, elindulok lefelé, de szívesen visszajövök velük. Így történt, hogy harmadszor is megmásztam a hegyet, és megnéztem felülről a nagy semmit. Ekkor már egy pillanatra a napot is megpillantottuk.

Statikusok lévén, alaposan megszemlélték a kilátót tartó fém és faszerkezetet, megszakértették. Így és is megtudhattam merre fordul, csavarodik, mozdul el a szerkezet. 

Mindeközben anyukám kétféle levest, háromféle húsételt és egy süteményt készített. Mondtam neki, hogy ez épp akkora teljesítmény, mintha ő is feljött volna velünk a csúcsra.

Szenes galambgomba